Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Sátory Vilmos: A rossz gyermekről
li befolyásolható gyermekek, akiknél előfordulhat, hogy valóságos szug- geszció alá kerülnek, mely esetben cselekedeteik milyensége a sugalmazótói függ, természetesen a felelősség és a motiváció is a sugal- mazót terheli. Ez az eset olyan elváltozás, mely már csak a nevelő és orvos együttes munkájával oldható meg. Az említett nevelői tevékenységnek fel kell vennie a harcot a gyermek mindennemű rossz érzésével, rossz gondolatával és rossz cselekedetével. Csak az így megtisztított lélekbe oltható be a jó mag. A nevelő kötelessége tehát a gyermek rossz cselekedeteit elbírálni és büntetni. A büntetés szükséges árnyoldala a nevelésnek, mennél jobban félünk tőle szükséges esetben, annál többször lesz rá szükség. Kell azonban, hogy minden rossz tett elbírálásánál az a nevelői szándék vezessen bennünket, hogy a gyermek lelkében igazságérzetet s ebből folyólag megnyugvást, a jövőre nézve pedig hasonló cselekedettől való tartózkodást eredményezzen eljárásunk. Nem megtorolni, hanem javítani, nem bosszút állni, hanem a jövőben megóvni akar a nevelő. Ebből folyik, hogy a szülő és nevelő gyermekének tettét sohase bírálja el könnyelműen, elhamarkodottan, hanem vizsgálja meg minden körülményét, motívumait, idegen hatásokat és utóhatásokat, mielőtt ítél a tett fölött. Csak ha már tisztán lát, következik annak az eldöntése, büntetendő-e és hogyan a cselekedet és azonfelül milyen nevelői intézkedésekre van szükség ? Az említett első esetben, mikor a cselekedet motívuma is rossz, alanyi következménye is negativ, könnyű eldönteni, hogy erélyes beavatkozásra lesz szükség. Határozott büntetés, de jóságos érzülettel párosulva s a megjavulás útjának feltárása, valamint a továbbiakban erős ellenőrzés fog ilyen esetben leghamarabb célravezetni. Mi történjék azonban a második esetben, mikor a motivum nem rossz, a gyermekben nem volt rossz szándék, a tettet valami oldalhatás alatt követte el ? Kell-e ilyenkor büntettni ? Az emberiség együttes élete csak bizonyos erkölcsi törvények mellett lehetséges. Ezeknek a vallásokban és a köztudatban lefektetett egyetemes összességét erkölcsi világrendnek nevezzük. Mindenütt és mindig ennek az erkölcsi világrendnek kelt győzelmesen kikerülnie az igazság, jóság és a rossz küzdelmében. Senki nem sértheti meg büntetlenül az erkölcsi világrendet. Ezt a gyermek tudatába is korán bele kell nevelnünk, hogy egész életén át vezérlő normája legyen. Ha tehát rosszat tett, büntetést kell kapnia, még ha rossz tettének a motívuma nem volt is rossz. De a tett kivizsgálásánál és büntetésénél vezessük rá a gyermeket, hogy hol hibázott, lássa ő is tisztán a hibáját, mert csak úgy érezheti igazságosnak a büntetést. Ilyenkor, ha a gyermek előáll azzal, hogy nem akarattal tette, nyugodtan elfogadhatjuk ezt, hozzáfűzve, hogy el is várjuk tőle azt, hogy ilyesmit nem tesz megfontolt szándékkal, ezt nem is tételezzük fel róla, mert akkor sokkal nagyobb volna a hiba és súlyosabb büntetést kellene kapnia. Azonban meggondolatlan vagy gyáva vagy gyenge volt, ezért következett be a rossz tett, a kár, stb., ezért kell most büntetést kapnia, hogy ez máskor elő ne forduljon. A nevelőre nézve tehát még nagyobb fontossággal bir a rossz tett motívumainak, létrehozó hatásainak és subjektiv következményei-
