Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Sátory Vilmos: A rossz gyermekről
10 nak mondani. A tett következményei is többfélék. Ha azt vizsgáljuk, hogy a cselekvő gyermek lelkében milyen hatás maradt vissza nyomában, akkor az az alanyi (subjektiv) visszahatás. Viszont a tett az elkövető egyéntől függetlenül is bizonyos következményekkel jár, ezek a tárgyi (objektiv) következmények. Ha azt vizsgáljuk, hogy a tett erkölcsi szempontból milyen megítélés alá esik, esetleg milyen megtorlást von maga után, akkor a tett erkölcsi (morális) következményeiről szólhatunk. A rossz tetteknél ennélfogva a következő változatok fordulhatnak elő: A tett motívuma rossz, azaz rossz szándékkal, gyűlölségből, ártani akarásból, romboló szándékkal követték el. Ez a legsúlyosabb eset, mert a lélek rosszaságára vall. Itt a nevelőre és szülőre szinte mellékes, hogy a tettet tényleg végre is hajtották-e, illetőleg az sikerült-e vagy sem, a lelki defektus akkor is fennáll, ha csak tervezték is. Ellenben fontos még az alanyi visszahatás : mutat-e a gyermek megbánást, sajnálkozást tette fölött vagy sem ? Ha a motívum már rossz, akkor valószínűleg az alanyi visszahatás is negativ, nincs töredelmes megbánás. Ez a nevelőre nézve roppant nehéz eset szerencsére elég ritka. Ez már inkább a javítóintézetek gyakorlatába vágó eset. Ha az ilyen tett elkövetőjénél az alanyi visszahatás megbánás helyett esetleg ridegség, káröröm és a büntetés semmibevevése, akkor már nem rossz, hanem romlott gyermekről szólhatunk. Sokkal gyakoribb az olyan rossz cselekedet, amelynek a motívumai nem rosszak. A gyermek nem akart sem gondolatainál, sem érzéseinél fogva rosszat elkövetni, de a tett mégis helytelen és káros. Az ilyen tett alanyi visszahatása is valószínűleg pozitív : megbánás', sajnálkozás, bocsánatkérés stb. Ilyenkor a gyermek — talán mindenütt a világon — azzal védekezik, hogy nem akarta, nem volt szándékában elkövetni a tettet, nem szándékosan tette. És a gyermeknek ez a kijelentése lélektanilag, helytálló, mert hiszen tényleg nem motiválta tettét rossz szándékkal. Itt felmerül aztán a kérdés, ha nem rossz motívum hozta létre a cselekedetet, mi hát az oka ? miért követte el a gyermek ? És erre meg kell keresnünk a helyes feleletet, hogy a tettet igazságosan tudjuk elbírálni! Sokféle okot fogunk találni, ha kiterjesztjük vizsgálódásunkat ebben az irányban. A gyermek cselekszik meggondolatlanságból, szelességből; értelme nem oly fejlett, hogy a rossz tettet előre szeme elé vetítené. A gyermek követhet el rosszat a rosszul értelmezett bátorság vagy önérzet hajtóerejénél fogva ; nincs kellő ítélőképessége, ami ezektől megóvhatná. A gyermekben erős utánzó ösztön működik, látja a rossz példát rossz társaságában és követi. Lehet, hogy tudja isj hogy rossz az, amit követ, de nincs benne gátlás és akaraterő. A gyermeknek erős, színes és élénk fantáziája van, mely átveszi az uralmat cselekedetei felett. Olvas kalandor- vagy csak kalandos történeteket s magát képzeletében megteszi kalandorhősnek. Ezért rosszhatású az ellen nem őrzött olvasmány, a gyermekek között kedvelt és elterjedt ponyvairodalom. Folyhat a rossz cselekedet a gyermek öröklött alkatából, ha például a gyermek ideges, hirtelen haragú, semmi gátlásra nem képes stb. Végül vannak teljesen gyenge akaratú, erősen
