Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - A gyakorlati munka műhelytitkai
77 A gyakorlati munka műhelytitkai. Kaptam alábbi sorokat: „Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Nemrégiben olvashattuk a lapokban az egyik bíróságnak ítéletét, mellyel egy tanítót ítél el súlyos testi sértésért, mivel egy gyermeket megvert. A bíróság az ítélet végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Egy pillanatig sem vonom kétségbe a független magyar bíróság ítéletének jogosságát, sőt bizonyos, jóindulatú megértését és méltányosságát látom az ítélet felfüggesztésében. Teljes mértékben osztom azon álláspontot, hogy a brutalitások kora letűnt, hogy a testi fenyítés kora a modern nevelésből már kivonult. Mégis tanácstalan vagyok egy esetben. Van u. i. egy rakoncátlan nebulóm, akivel nem bírok. Leginkább azért nem, mert az apja is személyes ellenségem, aki a szülői házban nem hall egyebet, mint lekicsinylésemet, gyaláztatásomat. Szinte látom, hogy a fiú kihívó magaviseletével arra törekszik, hogy felingereljen és kinádrudaljam, hogy aztán apja kapva az alkalmon, bíróság elé állíthasson testi sértés címén. A gyerek úton-útfélen társait is állandóan ellenem lázítja, tekintélyemet aláássa annyira, hogy már kész pokol az életem e miatt a kis haszontalan lurkó miatt. Neki minden szabad, ami a tanítás alatt fegyelembontó, ö az úr a tanteremben akkor, ha bent vagyok, akkor is, ha kínt vagyok. Ha rendre utasítom, ha utána megyek fenyegető fellépéssel, elfut előlem, megkerülné százszor a tantermet, míg végre hosszú orrot mutatva, hazaszökik nagy lármával, felbőszíti szüleit, akik nagy garral jönnek patáliát csapni. Szülei éppen elkényeztetett, degenerált gyermekük miatt lettek ellenségeimmé. Kérem e téren tapasztalt kartársaimat, adjanak tanácsot, hogy mitévő legyek e gyermekkel. Adjanak neveléstudományi, akár jogi útbaigazítást tennivalóimra. Kiváló tisztelettel: Aláírás." E közérdekű kérdést megvitatás céljából közreadom. Valóban korszerű kérdés, melynek megvitatása hasznos lehet nevelésügyünkre. Szóljatok hát hozzá minél szélesebb körben, de lehetőleg tömör, frappáns, a felesleges szószaporítástól mentes, tapasztalati hozzászólásokban. — Szerk. Korkép. Ebben az évtizedben történt. Tanítóválasztás volt az egyik községben. A bemutatkozásra meghívottak közül a leggyengébben szereplőt választották meg. Pedig se orgonálni, se énekelni, de még olvasni se tudott. A választás után az egyik jelöltet megszólította egy asszony: — Tanító úr, maga tudott ám a legszebben, de most mi, asszonyok választottunk. Csak legalább tíz esztendővel lenne fiatalabb és ne lenne házasember, de így vénellettük. —' Útálatosak maguk, de hiszen az a másik is sokkal szebben,
