Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - A gyakorlati munka műhelytitkai
78 jobban szerepelt, mint akit megválasztottak, hát az ellen mi kifogásuk volt? — Vékonydongájú gyerek az kérem, vékony nyaka, keze, lába .. . És ez itt történt Csonka-Magyarországon, Gomora községben. Még csak az a csoda, hogy nem hull a kénköves tűz az égből reá ja. Yos. Az új szellem, — mely kedves lapunkban mind gyakrabban felcsillan — úgylátszik, sokaknak felrázza szunnyadó lelkiismeretét s ez a legerősebb bizonyság, hogy lapunknak fejlődni, élni kell, mert oktat, nevel, buzdít, jövőt ígér és mutat! Testvérek! Félre az álszeméremmel! Legyünk őszinték egymáshoz, önmagunkhoz, mert ez az az út, melyen egy szent közösségben találkozunk, melyből áldás fakad munkákra. Ennek az őszinteségnek a Végén vár bennünket a megelégedett lélek boldog nyugalma, a szebb jövő egyház és nemzet számára s végül az, akitől vettük a küldetést, kinek nevében hordozzuk a keresztet: Krisztus. Szerkesztőnk lapunk 2. számában helyet adott egy olyan rovatnak, amelyet kimeríteni sohasem lehet. Felszólítja a gyakorlati pedagógia mestereit, hogy a fenti rovat kérdéseit okulásunkra dolgozzák fel. Nem tartok jusst a kitüntető címre, de örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a felvetett kérdésekre pár sorban válaszoljak s boldog lennék, ha ambiciózus, ifjú tanítótestvéremnek segítségére lehetnék munkájában. Nem tudom, ki az a tanítótestvérem, fiú-e, leány-e, de szeretném lelkemre ölelni (no, nem kell félreérteni!), mert az az őszinte beismerés a legjobb biztosíték arra, hogy törekvő ember, akiből idővel a legjobb tanító lehet. Neki a tanítói munka nem kenyér- kereset, hanem szent hivatás, melyben a tanítónak önmagát kell megemészteni, elégettetni. Bizony, osztatlan iskola 95 tanulóval olyan munkát ad, melyet a szoba pedagógusok még elképzelni is bajosan tudnak! Nem akarok arról az állapotról beszélni, mely szerint 95 gyermek osztatlan iskolában egy tanító vezetése alatt van. Pedig de tollhegyre kívánkozik! Az én kedves tanítótestvérem nem tud jó eredményt elérni sem félórás, sem órás beosztással s kérdi: hogyan volna ez lehetséges? Nehéz kérdés, de megkísérlem! 32 év óta működöm osztatlan iskolánál s volt időm, alkalmam e téren bizonyos gyakorlatot szerezni. Legjobb volna, ha tantárgyakként kezelnők a kérdést. A népiskolának legfontosabb tárgyai: az olvasás, írás, számolás. Általános miheztartásképen ajánlom, hogy „lassan járj, tovább érsz.“ A mai rendkívül sok olvasás-írás tanítási módszerek előnyei, hogy karácsonyra már el lehet végezni az írás-olvasást az első osztályban. Igaz, de hogyan?! Úgy, hogy a gyermek ír, de írása inkább fürge leghornkapargálás, mint egyéb. Egy teljesen osztott iskolában napi egy egész órán át, esetleg tovább is foglalkozik a tanító kis nebulóival, de osztatlan iskolában nem jut írás-olvasásra napi 20—25 percnél több. Ha valahol szüksé
