Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 4. szám - H. K.: "Rá" vagy "reá"? - Kertai János: Válasz a márciusi számban megjelent kérdésre
116 zik. Fontos, hogy anyagról, mintáról gondoskodjunk és egy fúró, véső, fogó, kalapács (vasból néhány fillérért csinál a falu kovácsa), kis kerti fűrész legyen szerszámaink között. Apró szeget a gyermek szerez. Ha készítményét be is festheti vagy színes papírral beragaszthatja, az öröme teljes lesz. Szívesen csinálnak kisebb használati tárgyat és játékszereket, sőt kosárfonás, kefekötés és könyvkötés is kedves foglalkozásuk. Még hegedűt is készít az ügyesebb tanuló. Az alsóbb osztályok papirhajtogatási és fűzési munkáin kívül (illusztrált tanmenet szerint) még vessző, spárga, cirok is anyagul szolgálhat. A beszéd- és értelemgyakorlat anyagából nagyon sok munkánk akad, amit itt dolgozhatunk fel és mélyíthetünk el. X. Tejstnevetés. Közös munka, de a nemi különbségre nagy figyelemmel legyünk! Olajos padlózató teremben nyugodtan tornásztat- hatunk télen. Nyáron mindig künn. Ezzel nagyjában közreadtam a kezdet nehézségeivel küzdő kar- társaimnak, nálam jól bevált foglalkoztatási és osztályösszevonásí lehetőségeket. Ha meg minden tőlünk telhetőt elkövetünk is, akkor is lesznek olyan napjaink, mikor nem leszünk megelégedve sem módszerünkkel, sem az eredménnyel. De ez múló jelenség és jó figyelmeztető, hogy állandóan a tökéletesebb felé kell törekednünk! Hutflesz Endre. „Rá“ vagy „reá“? A Himnuszból idézem e szót. Egyszer így éneklik, egyszer úgy.. Melyik a helyes? Erkel Ferenc eredetijében „reá“ van. Kölcsey eredetijében ,,rá“. Az iskolai Himnusz-táblákon szintén „rá“. Zeneileg jobban hangzik „reá“, verstanilag „rá“. Kinek adjunk elsőbbséget, a versirónak vagy a dallamszerzőnek? A tanítóság igen örülne, ha hallana erről a kérdésről egyetmást. H. K. Válasz a márciusi számban megjelent kérdésre: Kedves Kartársam! Sokat gondolkoztam (ágyban fekvő beteg lévén) a felvetett problémán. Fogós kérdés, éppen pedagógusnak való. íme válaszom: Ellenségedet tedd barátoddá, mégpedig nemcsak a gyermeket, de azon keresztül a szülőket is. Ez persze a nehéz, mert krisztusi türelem kell hozzá. Én úgy fognék a dologhoz, hogy „Pistát" többször hosszasan nézem, figyelem. Tekintetem ilyenkor szeretetteljes. Néki ez feltűnik, nyugtalanítja, talán bizony zavarba jön. Használd ki zavarát, mondj néki most valami biztatót, olyat, amit nem várt. Túlléphetsz a megengedett határon, még ha mások hízelgésnek veszik is. Ha a gyermek a legkisebb közeledést mutatja, bizd meg őt apró tennivalóval, legyen bizalmid. A legközelebbi lépés az, hogy az: ismerősöknél elismerőleg nyilatkozol róla, ők majd gondoskodnak róla,, hogy szüleinek a füléhez jusson tanítójának véleménye. Csak lassan!
