Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 4. szám - Halmai (Jaeger) Olivér: A szünidei testnevelési tanfolyam
112 ebben az évben jelent meg „Zenés szabadgyakorlatok“ c. füzetecs- kéje. Harmadik műve „Dánország testnevelésügye“. Megjelent 1912- ben. A negyedik;: „A magyar testnevelés reformja“ (1912). Az ötödik: „Újabb tapasztalataim az északi népeknél (dánoknál, svédeknél, norvégeknél és finneknél)“ (1913), A hatodik: „Az iskolai testnevelés újraszervezése“ (1915), Kiadója az Egyetemi Nyomda, (Kmet'ykónak e műve volt a megindítója a modern testnevelésünknek. Terjedelme: 320 oldal.) A hetedik.: „A testnevelő tanárképzésről" (1916). A nyolcadik: „Testnevelési úttnutató" (1916). A kilencedik: „A tanítóképzőintézetek tanmenete." (Egyetemi Nyomda, 1916.) A tizedik: „A tanítóképző-intézetek tanmenete." (Egyetemi Nyomda, 1916.) A tizenegyedik: „Felső kereskedelmi iskolák tanterve és utasítása." (1916. Terjedelme: 220 oldal.) A tizenkettedik: „A középiskolák új tanterve és utasítása" (1916), A tizenharmadik „Polgári iskolai tanterv és utasítás“ (1917). A tizennegyedik: „Elemi iskolák tanterve és utasítása" (1918). A tizenötödik: „Óratervek elemi népiskolák számára (1919). A tizenhatodik: „A testnevelés pedagógiai elvei" (1921). A tizenhetedik: „Népiskolai testgyakorlás" (1922). A tizennyolcadik: „A gimnasztikáról" (1923). A tizenkilencedik: „Normáliskolai berendezések és felszerelések" (1924). A huszadik: „Kötelező testnevelés a főiskolákon" (1924). A huszonegyedik: „A testnevelés alapelemei" (1924). A huszonkettedik: „A testnevelőképzés újraszervezése" (1924), A husizonharmadik: „A nevelő testgyakorlás anyaga (4 kötetben)“. Kiadója: a Testnevelési Tanács (OTT) (1929). A huszonnegyedik: „Művezetői vezérfonal" (1931). És az utolsó, a huszonötödik: „Testnevelési vezérkönyv.“ (Kiadója maga a szerző. Közelebbi címe: Budapest, Győri-út 13. Testnevelési Főiskola.) —Megállapíthatjuk tehát, hogy e műveknek csaknem fele foglalkozik az elemi fokú testneveléssel s hogy ezek közül is a legutolsó a népiskolai „Testnevelési Vezérkönyv“ az a mű, mely részünkről nélkülözhetetlennek nevezhető. Végeredményben azonban hangsúlyozandó, hogy közvetve mindegyik könyv érinti az elemi népiskolát, jobban kifejezve: közvetlenül érinti annak ama tanítóját, ki önképzésének idejét főleg a testnevelés elméletének és gyakorlatának tanulmányozásával tölti el. Hogy, hogy ily sokat foglalkozott ez a híres főiskolai tanár éppen az elemi iskolai testgyakorlással? Miért gondolt ő arra, hogy a tanítók ebbeli munkáját megkönnyítse? Mert ő is tanító volt. Még hozzá nagyszerű tanító lehetett. Most a Főiskolán őt, a főiskolai tanárt köztisztelet1 és közszeretet veszi körül a tanári kar és az ifjúság részéről egyaránt. Tudom, hogy a vele már ismerős tanítói sereg ugyanilyen érzelmekkel viseltetik iránta. Mindenképen ő az, kivel legtöbbet kell foglalkoznom jelen előadásomban. Órái oly tetszetősek voltak, hogy mind a gyakorlati, mind az elméleti óráiról senki sem hiányzott. Az órát taps nyitotta meg s ugyanaz zárta be. Igaz, hogy ilyeni hangulatban lehet is tanítani, magyarázni. (Folytatása következik)
