Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 4. szám - Bertalan Sándor: A tanítók tanulmányi kirándulásairól
102 ladó, közös célokért összefogó szerv irányítja és vezeti az új tantervben megjelölt végcél felé. A szerv lelke a tanító, aki immár megfelelő idővel, hatalmas munkasereggel és dolgozó munkatársakkal rendelkezik. Lelkesedés, kitartás és tudás sem marad el, mert a kézzelfogható, azonnal jelentkező és szemlélhető eredmények nyomán támadó társadalmi érdeklődés és közreműködés a lankadni készülő újabb és újabb tettekre serkenti. így kellene összefogni, így kellene a valódi nemzeti egységet megteremteni. A nagy vonásokban vázolt elgondolásom részleteiről, ha nem untatok, legközelebb. Királyfalvi Gusztáv. A tanítók tanulmányi kirándulásairól. Az új tanterv határozottan állást foglal a kirándulások mellett. A kirándulások alkalmával szerzett ismeretek és tapasztalatok értékét pedagógiai szempontból kétségbe vonni nem lehet. De éppen e minden kétséget kizáró létjogosultsága miatt kell és érdemes a kirándulásokról beszélni. Az én célom nem az, hogy az iskolai kirándulásokról írjak tanulmányt, hanem az, hogy a tanítói kirándulások megszervezésére vessek fel gondolatokat. Ma, amikor a porbasújtott magyar haza szebb jövendőjének alapjait rakjuk le a reánk bízott gyermekszívekbe, nem nézhetjük közönyös arccal, karbatett kezekkel azt az aknamunkát, amelyet a külföldi tankönyvirodalom ellenünk folytat.. Igaz ugyan, hogy e tévtanok révíziója rövidesen megtörténik, de mégsem állhatunk addig némán és szótlanul, A gyermekbe a szülőföld, a haza szeretetét csak akkor tudjuk beoltani, ha azt mi is ismerjük. Nem idézők most a külföldi könyvek csodabogaraiból, hanem felvetem a kérdést: „Melyik kartársam meri elmondani magáról, hogy e megcsonkított hazát teljesen isméri?“ Azt hiszem, nagyon kevés bizakodó feleletet kapnék. De a hiba talán nem is bennünk van, mert vagy módja, vagy pedig anyagi fedezete nem volt annak, hogy utazgatással megismerhettük volna azt a földet, amelyen apáink vére folyt! Élníakarásunk egyik feltétele a minél hathatósabb propaganda kifejtése. E cél érdekében örömmel könyveltem el a „Balatoni Bizottság“ pályázati hirdetését, amely pályázat fel akarja tárni mindazon lehetőségeket, amelyek által a Balaton idegenforgalma emelkedik. Amikor örömmel üdvözlöm az ilyen megmozdulásokat, ugyanakkor szomorúság tölti el a lelkemet, mert látom, hogy élhetetlenek vagyunk. Miért? Azért, mert ez a csodás szépségű Balaton és balzsamos levegőjű partvidéke a hegyek koszorújával és lankás fövenypartjával már ezer éve birtokunkban van s mégis egy világégésnek, egy gyászos trianoni békének kellett jönnie, hogy a vesztett tájak siratása mellett figyelmünk a megmaradt természeti kincsek felé forduljon.
