Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Az evangélikus népiskolai tanítás istentiszteleti természete
231 fásokkal kapcsolatos vallásos érzelmek ébresztgetésének. A bizonyságtevő evangélikus tanítót nem kell erről meggyőzni. A bizonyságtevő evangélikus tanító teljes tudatában van annak, hogy minden egyes tanításával Isten országát kell terjesztenie, Istent kell szolgálnia. S itt nem csupán egyéni felfogásunktól, egyéni tetszésünktől vagy nemtetszésünktől függő szolgálatról van szó, hanem arról a követelményről, mely szerint az evangélikus népiskolai tanításnak istenszolgálattá, istentiszteletté kell magasztosulnia. Csak áldozatos tanítói szolgálatunk magasztosulhat istenszolgálattá, istentiszte- letté. Az istentiszteletben Isten az ő kegyelmének áldásait adja nekünk, Jézus Krisztus érdeméből, hogy mi azokat megragadván, kegyelmet nyerhessünk. Hasonlóképen az evangéliumszerű tanításban Isten megengedi, hogy kegyelmének kimeríthetetlen kincstárából ismeretek, ügyességek alakjában meríthessen és nyújthasson a tanító áldást az ő kis gyülekezetének,, a gyermekseregnek, avégett, hogy a kis gyülekezet lelkileg épüljön, s hogy a kis gyülekezet egyes tagjainak Istentől kapott testi és lelki diszpozíciói tartalmilag és alakilag gyarapodjank, fejlődjenek, mint hogyan a tízenkétéves Jézus is ,,gyarapodik vala a bölcseségben, testének ál lapot jában és Isten s emberek előtt való kedvességben“ (Luk. 2, 52.). Amiképpen az isten- tiszteleti igehirdetésnek tisztán és igazán kell történnie, azonképpen a tanításban is óvakodnunk kell mindenféle vallásellenes magyaráz- gatásoktól, de viszont mindenféle kegyeskedő, üres szólamoktól is. ,.Az alkalmatlan beszédeket és a hiábavalókat eltávoztasd; hanem gyakoroljad magad az istenszolgálatban“ (1. Timi. 4, 7.). Az isten- tiszteletnek bensőségesnek, épületesnek kell lennie, mert csak akkor ébreszt vallásos érzelmeket, csak akkor segíti azokat megnyilvánulásra, csak akkor erősíti és szenteli meg azokat. Tanításainkban is egyszerűséggel, közvetlenséggel, belső meggyőződésünkből szólva érhetünk el olyan hatásokat, melyek a gyermek lelkét megragadják, felemelik, építik, erősítik, vallásos szemléletekre, hitbeli tapasztalatokra, erkölcsi cselekedetekre segítik. Az istentiszteleti közösségben az egyes hivő erősödik a közösség által, viszont egyes hivők erőteljes istentudatán erősödhetik a közösség istentudata. Ez a jó értelemben vett kölcsönös hatás az iskolai közösségben is, a tanító és tanítvány tanuló és tanuló-társ istentudatának erősödését eredményezi. A Jézus Krisztus nevében istentiszteletre összejött gyülekezet: Istennek népe, melynek tagjai egymás között, illetőleg Isten előtt egyenlők, a hivők egyetemes papsága az istentiszteletben az igehirdetést végző és a cselekvényeket szolgáltató hivatalos lelkésznek személyében nyer közvetítést. A Jézus Krisztus nevében iskolai tanulásra egybegyülekezett gyermeksereg is Istennek népe, melynek tagjai egymás között egyenlők, akik előtt a tanítónak úgy kell állnia, mint ahogyan az istentiszteleti igehirdetést végző és a cselevényeket szolgáltató hivatalos lelkésznek kell állnia a hivők gyülekezete előtt. A hivők istentiszteleti életének érdekében nagy a lelkész felelőssége s e felelősségre méltónak kell lennie akár vallásos, erköcsi. értelmi, akár úgynevezett külső alkalmatossági szempontból (pld. az emberekkel való bánása, a magánélete, külső megjelenése stb. szempontjából).
