Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 11. szám - A protestáns egyházi zene története

éneklik, hanem saját himnuszaikat. A metodista egyháznak ugyancsak élénk dallamú, szinte jellegzetes himnuszai vannak.

Északamerikában a lutheránus egyházban is kevés koráit énekelnek. Leginkább megtaláljuk azt, még pedig német nyelven, a morva testvéreknél. A baptista és metodista felekezetnél a viszonyok az angolországi viszonyokkal azonosak, tehát helyi dallamoké a-vezérszerep.

A korái a magyar protestáns egyházban.

Áttérve a magyar viszonyokra, a legautentikusabb forrásként vehető dr. Zsilinszky Mihály A magyarhoni protestáns egyház története és D. Payr S. A dunántúli egyházak története c. művei.*) Ezekből kitűnik, hogy a protestáns istentiszteletek egyik leglényegesebb részét az éneklés képezte. A vallásos líra a török háborús időkben magas fokra emelkedett.

Nemcsak egyházi férfiak, hanem világi egyének is írtak énekeket. Ilyenek voltak Rimái János és Balassi Bálint ,,Istenes Énekei“. Bizonyos, hogy a templomi énekek közé világiakat is vettek fel vallásos szövegre.

Már a XVI. században összefoglalták az akkor szokásos egyházi énekeket. És e tekintetben nem volt különbség a két protestáns felekezet felfogásában. Gálszécsi István (1536), Székely István, Huszár Pál, Heltai Gáspár, Szegedi Gergely, Meluis Péter, Bornemissza Péter és Gönczi György énekeskönyveiben, valamint a Hofrag Heltai-féle korái énekeskönyvek (1559) a vallásos énekek közt hazafias himnuszok is fordulnak elő. Csak később, a VII. században választották el a két dolgot, amikor a hivatalos egyház ezt elrendelte, úgylátszik eleinte a két egyház közösen használta az első ilyen könyveket, de éppen ezért nem tekintették őket hivatalos szertartásos könyveknek. A már említett Huszár Pál graduálja vaskos kötet, 374 lap. Az előszóban az éneklés hasznáról és szükségességéről szól. Inti a híveket, hogy minden gaz, korcsmán, virágénekek közt és a részeg disznók előtt az Istennek dícséretét ne énekeljék. A könyv a lelkészek és kántorok számára készült, tehát liturgikus (szertartásos) énekeskönyvek. Szerzői Dévay, Batisi, Melius, Huszár Pál. Néhány ének Luthertől való, azonban az Erős várunk hiányzik belőle. Ezt megtaláljuk a váradi és debreceni graduálban.

Ügyis mint zsoltáríró, de mint dallamszerző is jelentékeny Sztáray Mihály. ,,Zsoltárai terjengősek, verssorai hosszúak, de nagy hiterővel, tiszta magyarsággal írt, ezért voltak énekei oly kedveltek.“

Értékes énekeskönyve volt Bornemissza Péter ev. püspöknek 1582-ben. 1593-ban jelent meg a bártfai énekeskönyv. Nem valószínű, hogy ezek a mai értelemben vett általánosan elterjedt énekeskönyvek voltak, hanem inkább csak vezérkönyvek.*) A nép

) Payr levelében ezt írja : ... alapul csak a Kapi-féle egyetemes Korál- onyv és Altdörfer Keresztély korálkönyvének I. és II. kiadása, valamint Nagy Lajos hasonló munkája vehető.

k ) Nem partitúrák, hanem a kántor számára szolgáló énekvezetésre szolgáló