Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - A protestáns egyházi zene története
311 tanulóifjúságtól, lelkészektől és kántoroktól megtanulta az énekeket és azokat könyv nélkül énekelte. Sokszor pedig diktálás után. A Felvidéken levő tót és német evang. gyülekezetek a magyar könyvek helyett anyanyelvükön írt könyveket használtak. A németek természetesen Németországból kerültek be, a tót könyvek pedig részben fordítások, részben eredeti szerzemények voltak. Ambrasius Sebestyén késmárki evang. lelkész énekeskönyvét kottákkal látta el. Nyomtatásban 1601-ben Liggnitzben jelent meg. Címe: „Acht und Zwanzig geistliche Lieder aus heiliger göttlicher Schrift genommen“. 1693-ban Pilarik István „Lelki égi lajtorja és imák“ cím alatt adott ki német énekes és imakönyvet és egy másikat „Lelki zene vagyis énekeskönyv“ címen. H e r r i c h János „Englische Sing- schull“ című könyve valószínűen „angyali“ (von den Engeln) és nem „a n g o 1‘, ahogy Zsilinszky mondja. Nagy hatást gyakoroltak a hívő nép lelkére a száműzött lelkészek által szerzett énekek. Nemzetiségi viszály nem volt az ev. egyház kisebbségi nyelvű hívei között. Közös sorsuk, közös szenvedéseik közös célok elérésére késztették őket. így a németből fordított énekeket használták. Eredeti tót énekek voltak a „c o n- c i o n á 1 o k“. E téren úttörő S i 1 vá n János, cseh énekeskönyvet állított össze, 1571-ben. Követték őt Bánovszky György zsolnai tanító, C z e n g 1 e r András rózsahegyi lelkész. Ennél becsesebbek Lányi Illés ev. püspök énekei. Most is használatban van és általánosan kedvelt énekeskönyv a tótnyelvű Tranoscius által 1636-ban összeállított Cithara Sanctorum. Az eredeti művet Tranovszky György liptó- szentmiklósi ev, lelkész állította össze. Többféle fordítás van benne. Az előszóban megmondja, miért szeretnek az ev. hívek énekelni. Ezután utasítást ad a kántoroknak a hangjegyek helyes használatára. A műben 400 ének több részre osztva foglal helyet. Megtudjuk ebből azt is, hogy a tót gyülekezetek a magyartól eltérően tartották az istentiszteleteik rendjét. így az oltári szolgálat után következett a prédikáció, ez után ének és úrvacsoraosztás következett. Ezután az áldás és kimenő ének volt soron. Virágvasárnapon passiókat énekeltek, mégpedig oratóriumszerű kivitelben. Úgyhogy az egyes személyek, Krisztus, Júdás, Pilátus stb. egy-egy énekes által képviselve, recitatív hangon mondták el az evangélium szövegét. (Ezt Selmecbányán és Nagybörzsönyben ma is éneklik. Lehet, hogy más felvidéki gyülekezetekben is.) A nagyhét szerdáján, csütörtökön, nagypénteken lament ációkat adtak elő. Az ehhez szükséges énekek a Cithera Sanctoriumban voltak meg Ezekkel a kántorok zenei tudását alaposan próbára tették. A sátoros ünnepek alkalmával az oltári szolgálat a lutheri liturgia szellemében responsoriumok és antifónák éneklésével kezdődött és igen gazdag volt. Erről dr. Zsilinszky tévesen mint katolikus színezetű szertartásról ír. Ő is tehát a kálvinista hatás alatt állhatott, mint ahogy általában a hívek nincsenek tisztában a liturgia lényegével, abban hatolikus szertartást látnak és attól irtóznak.
