Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 2. szám - Ebenspanger János pedagógiai gondolatai
50 különösen Luther magyarázata, csak nagyobb gyermekekkel tárgyalható. „Kétféle szemléletet különböztetünk meg: külsőt és belsőt. A külső szemléletet öt érzékünk közvetíti; a belső szemlélet a gyermek lelkében feltárt tapasztalatokból áll. Mindkettőnek vehetjük hasznát. Jó bibliai képek p. o. nagyban előmozdítják a bibliai történetek felfogását. Igen sokszor pedig a gyermekek tapasztalatait tehetjük a vallásos igazságoknak alapjává. Persze, hogy ez lehetséges legyen, a tanítónak jól kell ismernie gyermekeit, azoknak lel- kületét.“ „Szakképzett tanítóktól nem kívánhatja senki sem, hogy a vallástanítást a régi magolómódon eszközöljék.“ „A bibiiatörténe- teket a tanító szabadon beszéli el, részletekben magyarázza, gyakorolja be, hogy a növendékek is szabadon elmondhassák.“ „Isten lényegének megértetésénél kérdező, fejtegető módon megállapítjuk, hogy mi mindent köszönhetünk szülőinknek. Azután megállapítjuk Istennek sok-sok jótéteményét s így megtudjuk, hogy Isten a mi mennyei atyánk.“ „Ez az induktív tanmód.“ Ily fejtegető módon, kép használatával tárgyalja Ebenspanger Dávid és Goliáth elbeszélését, majd ugyancsak a kérdő-kifejtő tanalakokkal az első parancsolatot. Gondolatai ma is időszerűek. Szerintünk a vallásoktatás kell, hogy megalapozza azt, hogy a növendék úgy vallási, mint erkölcsi téren eljuthasson a teljes autonómiáig. Amint az igazi jóság az, amelyet a jóért önmagáért cselekszünk, az igazi vallás is az, amelyet saját meggyőződésünkképen követünk, igaz meggyőződésből vallunk. A vallásoktatás után térjünk át a magyar nyelv tanítására nemzetiségi vidéken? Mit szól Ebenspanger a nyelvtanításra vonatkozólag. Erre nézve több dolgozata jelent meg úgy lapunk régebbi évfolyamaiban, mint „Népiskola—Volksschule“ című közkedvelt lapjában. Szerinte „a csekély eredmény oka rendesen a rossz módszer.“ „Úgy járjunk el, mint a fanemesítésnél.“ „Egészen más az, ha a magyar nyelvi tanítás az egész iskolai tanítással benső összefüggésben áll.“ Eljárását Ebenspanger gyakorlatilag is bemutatja egy az I., II. és III. osztály tananyagából vett leckével. „Egészben véve a közvetlen módszert kell használnunk, azaz a magyar nyelven kell a magyar nyelvet tanítanunk. De azért gyakran szükségünk lesz arra, hogy egyes dolgokat azáltal magyarázunk, hogy azokat német nyelven is megmondjuk, de akkor azonnal ismét magyarul folytatjuk.“ Hogy miképp érti ezt, a kiváló pedagógus, erre nézve a rózsáról szóló tanításából közöljünk néhány sort: „Die Rose = a rózsa. Ich wachse = növök, er, sie, es wächst = nő, terem. Wir wachsen, ihr wachset, sie wachsen = növünk, nőttök, nőnek. Rosenstrauch = rózsabokor, rózsafa. Auf dem Rosenstrauche — rózsafán. Wo wächst die Rose? Hol terem a rózsa? A rózsa a rózsafán terem.“ Hasonlóan: Es gibt wilde und veredelte Rosen. Vad és nemesített rózsák vannak. Die Blätter sind eiförmig und gesägt. A levelek tojásdadok és csipkések. A végén az egész összefoglalása és írás. Kedvelt s elterjedt lapja sok gyakorlati tanítást közöl. A földrajztanításnál a szavakat hasonlóképpen először né- metül-inagyarul mondotta meg. Tehát nem barátja a kimondott direkt módszernek. Ennek a mai pedagógusok között sincs már barátja. Ebenspanger ezen a téren is modern, A mai munkaiskola
