Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 2. szám - Ebenspanger János pedagógiai gondolatai

eszméje jelentkezik abban is, hogy mindent, amit a gyermekek mondanak, egyúttal cselekedteti velük. Mutatni akarja — saját szavaival — «hogy a Fröbel-féle cselekvési elv a magyar nyelvtanításban miképpen használható kiindulóponttul." A magyar nyelv tanítása németajkú népiskoláinkban c. tanulmányában a tanítás következő szabályait állítja fel: „1. Az oktatást szemléletre kell alapítani. 2. Az ismeretesről kell átmenni az ismeretlenre. Az anyanyelv alapja a magyar nyelv tanításának. A gyermekek csak olyan tárgyat tanulhatnak magyarul, amelyet anyanyelven tökéletesen ismernek. 3. A növendékek a magyar nyelv szellemébe vezetendők be. 4. Lassan haladj, tovább érsz! 5. Keveset, de azt jól tanítsd meg! 6. A tanítás ne legyen hézagos. 7. Sokat kell ismételni és gyakorolni. 8. Az anyanyelvet nem szabad elhanyagolni, de azért a magyar nyelvben eredményt kell elérni,“ Azután osztályok szerint felosztja a tananyagot, aszerint, hogy mindenhol mely főnevek, számnevek, tulajdonfőnevek, névmások, igék, határozók, viszonyszók és viszonyragok tanulandók. Nagyon ’érdekes fejtegetéseket találunk a „Psychologische1 Berechtigung des ungarischen Sprachunterrichtes in den deutschen Schulen Ungarns“ című cikkében, „Lélektanilag indokolt minden tanítási anyag, amely a gyermeki lélekkel úgy közölhető, hogy azt felfoghatja“. „Minden tanítás alkalmával ismeretlent közlünk a gyermekekkel, ámde a tanítási módszer feladata, hogy az új anyag számára megtalálja a gyermekek meglevő tudásával a kapcsolatot, s az új tudást a már meglévőre felépítse.“ „Ahogy minden tantárgy, úgy természetesen a magyar nyelvnek német iskolákban való természetes és eredményes tanítása is nagy nehézségekbe ütközik.“ „Minden tantárgy úgy tanítható, hogy nem jár eredménnvel? Vájjon azért azt mellőzni kellene? Semmiesetre sem. Tudjuk, hogy sok helyt ugyanazon tárgy tanítása nagy áldással jár.“ „És a magyar nyelv tanítása semmi által sem különbözik más tárgyak tanításától.“ „Ahol belátják, hogy... az állam nyelvét hazánk összes iskoláiban tanítanunk kötelességünk, ahol . . . ennek a kötelességnek eleget tenni helyes pedagógiai módszerrel akarnak: ott előre jutunk, ott eredményeket is fogunk elérni.“ „A miniszteri tanterv kimondottan előirja, hogy a magyar nyelvtanítás az anyanyelvi ismeretekre építtessék . . . Ilyformán kétségen felül áll a magyar nyelvtanításnak nemcsak szükségessége, hanem pedagógiai lehetősége.“ A magvar nyelv és a német nyelv összehasonlítása útján beható cikket irt azon nehézségekről, amelyek tanulás alkalmával különösen a német anyanyelvű ember elé tornyosulnak. („Was dem deutschen schwer fällt, wenn er ungarisch lernt“.) Értékes dolgozatot irt a „Sein“ és „haben“ tanításáról a „Pedagogisehe Rundschau“ című folyóiratban. Értékesek Ebenspan- ger megjegyzései az írás tanításáról is. Azt mondja: „Mindenekelőtt a tanítónak mindig helyesen kell beszélnie-irnia, hogy növendékeinek e tekintetben kifogástalan mintául szolgáljon. Akkor arra kell ügyelnie, hogy a gyermekek is mindig helyesen beszéljenek. A tanító és növendékeinek helyes beszédje biztos alapja, a helyes írásnak. De nemcsak a hallás, hanem a látás is kellően gvakorlandó. Csak helyesen írt szókat Írassunk a gyermekekkel.“ „Az írás tanításában nem szabad elhamarkodni semmit sem. Mindig csak fo-