Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 2. szám - Tapasztalataim a hamburgi munkaiskolákban
zsef volt. Lelkes apostolaivá szegődtek még nagy kultuszminiszterünk Klebelsfcerg Kunó és államtitkára Korniss, továbbá dr. Frank, Drózdy, Stollmár és mások. Megszületett az új tanterv, mely nagyjában Foerster elvein épült fel — sajnos — utasítás nélkül. Ezt a hiányt az ú. n. pedagógiai szemináriumokkal akarták pótolni, először itt a fővárosban, 2 év óta a vidéken is. Ezek révén az új tanterv szelleme behatol az utolsó faluba is, annál is inkább, minthogy most végre megjelent az új Utasítás is. 11. A hamburgi munkaiskolák 10 éves jubileuma 1931-ben. Pedagógiai tanfolyamok. Utazás Hamburgba. Bár nálunk is örvendetes módon öltenek testet Pestalozzi eszméi,, amennyire ezt a mi szegénységünk és speciális viszonyaink megengedik, tagadhatatlan, hogy éppen a tanítóság főkővetelményének: a nyolcosztályú népiskola és a főiskolai tanítóképzés hiánya és egyéb okok miatt is nem tudunk lépést tartani a külfölddel, elsősorban Németországgal, ahol a munkaiskola kialakulása körül széles alapon a legbehatóbb kísérletek folynak, miért is feltettem magamban, hogy ezt az intézményt a helyszínen, Németországban fogom tanulmányozni. Tervem megvalósítását megkönnyítette a soproni evang. kon- vent áldozatkészsége, mely e célra 270 P-t bocsátott a rendelkezésemre. Ugyanannyit tettem hozzá saját zsebemből és miután időközben értesítést kaptam, hogy az 1931. évi augusztus havában Hamburgban és Dresdenben tartandó pedagógiai tanfolyamokra felvettek, augusztus elején elindultam Németországba. Hogy a konferencia, mellyel különféle tanfolyamok is voltak összekötve, Hamburgban és Dresdenben lett megtartva, annak a főoka az volt, hogy ebben a két városbna éppen 10 évvel ezelőtt állítottak fel egy csomó kísérleti iskolát, amelyek most 10 éves jubileumukat ünnepelték és ezen tíz év eredményeiről és tapasztalatairól akartak beszámolni. Augusztus elején Wienből Passaun át Regensburgba utaztam, onnan meg Nürnbergbe. Az első helyen egy, a másodikon két napig tartózkodtam, és megnéztem e két város páratlan műemlékeit és kultúrintézményeit. Berlinben szintén két napot töltöttem és a többi között a Zentralinstitut für Erziehung und Unterricht-ben beszereztem a szükséges információkat a konferenciára és tanfolyamokra vonatkozólag. Itt bámulatba ejtik az embert ennek a négymilliós világvárosnak hatalmas méretei és óriási forgalma. Augusztus 12-én a kora hajnali órákban a Berlin—Hamburg-i D-vonat rohant velem az ősrégi, büszke és mégis a csontokig demokratikus Hamburgba. A központi pályaudvaron, a világ egyik legnagyobb és legmodernebb pályaudvarában léptem hamburgi földre. A szüntelen és minden oldalról berobogó vonatokból óriási embertömegek szálltak ki és töltötték meg az óriási csarnokokat. A nekem kiutalt lakásra mentem. Miután ott kipihentem magamat, térkép segítségével bejártam a várost és felkerestem mindazokat a helyeket, amelyeken a programm szerint előadások lesznek, ami nem volt olyan egyszerű, hisz’ Hamburg világváros.
