Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 2. szám - Tapasztalataim a hamburgi munkaiskolákban
40 értelmi vagy testi neveléssel, vagy melyiknek az előtérbe helyezésével érhető el legbiztosabban, erre nézve már eltérők a vélemények az ókortól a mai napig. De ennél is még nagyobb eltérések voltak és vannak a módszert illetőleg. Luther még bizonyos szövegnek, ismeretnek a beemlészté- sét kivánta az iskolától, Commenius a tanítást a szemléletre alapozta, Rousseau példával akart nevelni, a filantrópok a játszvatanulás alapján állottak. Pestalozzi a nevelést és tanítást a gyermek öntevékenységére helyezte és ezzel már kijelölte a munkaiskola felé vezető utat. Ezt az elvet azonban csak olyan nagy szellem, mint amilyen Pestalozzi volt, tudja az ő korában a gyakorlati életbe átültetni, de az akkori reakciós kor nem volt alkalmas arra, hogy eszméi a gyakorlatba átmenjenek és általánossá váljanak. Hosszú évtizedeken át háttérbe szorította Herbart, kinek tudományos alapon álló pedagógiáját az egész művelt világ elfogadta és a múlt században a 90-es évekig korlátlanul uralkodott minden kul- túrállamban. A magyar pedagógia is teljesen Herbart hatása alatt állott és akkori neves pedagógusaink mint p, o. Finánczy, Böhm, Schneller, Gyertyáníy stb. az ő szellemében írtak és tanítottak. Mi idősebb tanítók, kik még a múlt században végeztük tanulmányainkat, még teljesen Herbart szellemében nevelődtünk. A 90-es években a Herbart-féle pedagógiának komoly ellenfelei támadtak és pedig főképpen Herbart hazájában, Németországban,, de máshol is, nevezetesen Amerikában és Angliában. Herbart pedagógiája követői alatt megmerevedett. Az oly szépen kigondolt alaki fokok (Normalstufen) üres formasággá fajultak. Tanító és tanítvány a tananyag tömkelegébe fűlt, mert a tantervek nem az iskolában születtek, hanem a zöld asztal mellett és így nem azt tartalmazták, amit a gyermeki lélek kívánt, hanem azt, amit az iskolától és a gyermektől távol álló tényezők értékesnek tartottak. Ennek az volt a következménye, hogy a tantervet túltömték anyaggal szabályokkal. Ebből eredtek a közelmúlt; sőt — akárhány helyen — a jelen iskolájának hibái, melyek mindnyájunk előtt ismeretesek. A Herbart-féle pedagógiáról való letérés azonban hovatovább valóságos káoszt teremtett a pedagógia terén, amelyből lassan két irányzat kezd kikristályosodni. Az egyik a leendő embert elsősorban egyénné akarja nevelni, ez az egyéni nevelés vagy individuálpeda- gógika, a másik a nevelés végcélját az egyénnek az emberi közösségbe való helyes beleillesztésében látja. Ez a szociálpedagógia. melynek legkiválóbb képviselője a most tavasszal elhunyt Kerschen- steiner, világhírű müncheni pedagógus. Ő mindenekelőtt a gyermeki passzivitás helyett az öntevékenységet helyezte előtérbe. Erre a legalkalmasabb eszköznek a munkát találta és pedig úgy a testi mint a szellemi munkát. így született aztán a munkaiskola (Arbeitschule). Ezzel újból visszatért Pestalozzi nagy elgondolásaihoz, éppúgy mint a híres zürichi pedagógus Fr. W. Foerster, ki szociális nevelési rendszerét szintén a tanulók öntevékenységén és önkormányzatán építi fel és a keresztény morálpedagódiára alapozza. Ezen irányzatok természetesen Magyarországon is kezdtek elterjedni. Legkiválóbb képviselőjük az oly korán elhunyt Quint Jó-
