Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 2. szám - A tanító és az istentelenség áramlata különös tekintettel a bolsevizmusra

36 két irányt támadja. Egy negyedik iránya a faj istenítése, amint az az ú. n. Tannenbergbundban áll előttünk. Dr. Ludendorffné kettős valóságot hirdet: az egyik a tér és idő jelenségeinek a világa, amely­ben minden az ok és okozat viszonyában és az ész uralma alatt áll; a másik, az igazi, a jelenségvilág mögött van, nem értelem által, ha­nem intuíció útján ismerhető meg. Ez a világ az Isten. Az ember Istenben önmagát ismeri meg. Isten az emberben önmagának ébred öntudatára. Isten és ember ugyanaz. Ez a német idealizmus hitval­lása. Ezzel összekapcsolódik a fajiság gondolata olyan értelemben, hogy csak a germán faj képes magát Isten gyanánt megélni, minden más faj csak annyiban, amennyiben germánná lesz (antropotheizmus). Egy ötödik iránya az istentelenségnek a már említett bolsevizmus. Az orosz bolsevizmus nem gazdasági organizáció, nem is állami or­ganizmus, hanem szellemi jelenség, vallás, egyházi organizmus. Az orosz népiélek mindig az utolsót, és nem az utolsó előtt levőt kutatja. Az orosz ember életében minden a vallás bélyegét viseli magán, ez­ért nincs filozófiája, csak theológiája, illetve filozófiája theológiává lesz. így a bolsevizmus is vallás. Már Dostojewski is vallást látott az orosz szocializmusban, mennyivel inkább kell az orosz bolseviz- must annak minősítenünk. De milyen vallás az? Az istentelenség vallása. Az Antíkrisztus vallása. Az a lélek dolgozik ebben a vallás­ban, amelyről Ef. 2: 2-ben az olvasható, hogy ,,az engedetlenség fiai­ban munkálkodik“, az Antíkrisztus lelke. A bolsevizmus emberei tu­lajdonkép nem maguk munkálkodnak, hanem általuk mint eszközök által munkálkodik a láthatatlan sátáni hatalom. Az „Istenember" el­len hadakozik az „Emberisten“, az Antikrisztus, hogy annak trón­ját elfoglalja. Az orosz bolsevizmus, azaz a leninizmus a mai kultur- világnak réme. Halálos ellensége az állameszmének, mert míg Marx elgondolása szerint a proletárság magához ragadja az államhatalmat, hogy a polgári államot proletárállammá változtassa át és azt végül is megszüntesse, addig Lenin törekvése az volt, hogy az államot szét­robbantsa. A bolsevista állam tulajdonképen államutánzat az állam megsemmisítésének a szolgálatában. Halálos ellensége a kapitalista gazdasági rendszernek: az állam részvénytársaság, amely egy munka­adóhoz hasonlítható, akinek az állampolgárok rabszolgái. Ezt a bol­sevista gazdasági rendszert egy szemtanú így jellemezte: kollektiv gazdaság van érvényben; a termelőtől majdnem mindent elvesznek; a termelő éhezik, rabszolga módjára él, óriási adóterhet visel; bur­gonyája halomban rothad el, de tőle elvették; gabonája halomban elég, de tőle elvették; az emberek tömeglakásban laknak, amelyet nyomor, szenny,'erkölcstelenség, gyilkosság és öngyilkosság jellemez. Halálos ellensége az egyháznak. Amikor az állam 1918-ban az egy­háztól szétvált, az egyház megfosziatott vagyonától; az egyház nem jogi személy; a lelkész a legutolsó rendű állampolgár, kinek semmi­féle joga nincsen: kenyérkártya neki nem jár, gyermekeit nem isko­láztathatja stb. Halálos ellensége általában a vallásnak. Ha a bol­sevista ember szociálisan gondolkoznék, akkor rajongania kellene a vallásért, mint a szocietást teremtő legelsőbbrendű tényezőért, de nem szociáliisan. hanem racionalisztikusan gondolkozik és ezért az irracionálist, az Istent elveti, fogja az írónt és törli: Isten nincs. Val­lás: balgaság, tudománytalanság, megrontó ópium, így hát el vele. Jól-

Next

/
Oldalképek
Tartalom