Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 2. szám - A tanító és az istentelenség áramlata különös tekintettel a bolsevizmusra

37 levője az emberiségnek az, aki a vallást kimetszi az emberek leikéből. És ha valaki nem engedi azt a leikéből kimetszeni? Annak csak az lehet az oka, hogy nem akarja engedni. Ez a nemakarás pedig egyenlő az ellenforradalommal. így hát kényszeríteni, gyötörni, nyomorgatni, a halálba küldeni őt! Ez az elv és gyakorlat. Halálos ellensége az erkölcsnek. Szabadság: ez a jelszó. De hol van a szabadság? Po­litikai téren zsarnokság uralkodik. Annál jobban kitombolja magát a szabadság vágya az erkölcsi téren. A legrettentőbb erkölcstelenség grasszál különösen szexuális téren. ,,Alig van 14 éves leány, amelyik nem anya“, dicsekszik a mexikói követ, egy nő. Halálos ellensége a családi életnek. Kifejezést nyer ez a házasság értékelésében is: a törvényes és vadházasság között tisztán formai különbség van. Há­zasságkötés és elválás nem nehezebb egy szabad viszony megkezdé­sénél és megszüntetésénél. És kifejezésre jut ez a gyermek értéke­lésénél és nevelésénél is: a gyermek számmá lesz, kivétetik a család­ból, a család kezéből, és neveléséről az állam gondoskodik, amely nevelés sok költséggel egy célt igyekszik elérni: legyen belőle jó bol­sevista. A vallástanítás meg van tiltva. Ellensége a tudománynak: mindent elejt, ami az érzéki tapasztalás körén kívül esik. Ellensége a művészetnek: ezt a hasznosságba kenyérkereset szempontja alá helyezi. ,,Le fog dőlni a művészet és az índusztria közötti válasz­fal“, hirdette Trocki. Ellensége magának az életnek. Harci módszere a sejtrendszer és az óriási propagandája. Látjuk, hogy az atheizmus a legmodernebb megjelenésében ha­lálos ellensége mindannak, amit mi igaznak és szentnek tartunk: Is­tennek, a megfeszített Úr Jézus Krisztusnak, a mi megváltónknak, a lelkűnknek, a vallásnak, az erkölcsnek, az egyháznak, a családnak, a nemzeti gondolatnak, az állameszmének és államnak, az igazi kul­túrának; támadja az élet alapfeltételeit és magát az életet, az élet boldogságát, békességét, üdvösségét. És nincs olyan front, amelyet ez az ellenség át ne törne, csak egyetlen egy front tud ellentállni és állítja meg támadását: ez a front az Isten és az Ő országa, az Úr Jézus Krisztus és az Ő gyülekezete, az Első és az Utolsó és akik hozzá „hasonlókká“ lettek; a Fő és az Ő teste. Egyetlenegy hatalom van itt a földön, amelytől e modern istentelenség megtörését remél­hetjük, és ez az élő, életteljes, krisztusi keresztyénség (Máté 16: 18, Zsolt: 2: 1—4, Zsolt. 2: 9). II. Az evangélikus keresztyén tanító feladata. Mi az evangélikus keresztyén tanítónak ezen istentelenséggel szemben a feladata? Mit tehet, mit kell tennie? Természetesen csak a lényegre mutathatok reá. Elsősorban önmagára kell gondolnia és önmagát kell megvédenie a veszedelemmel szemben. Meg kell tennie az ugrást — oda az Isten karjaiba. Oda kell állnia a golgothai kereszt alá, az Úr Jézus Krisz­tus vére alá. El kell fogadnia a Krisztus váltságát. Meg kell nyit­nia a szívét Isten Lelke előtt. Engednie kell, hogy az Úr Szentlelke bűneiből megtérítse az Úrhoz. Ne mondja, hogy erre nincsen szük­sége, mert ,,ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen mibennünk“ (I. Ján. 1:8). Engednie kell, hogy az Úr Szentlelke munkálja szívében az élő, erős, Istent

Next

/
Oldalképek
Tartalom