Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 2. szám - A tanító és az istentelenség áramlata különös tekintettel a bolsevizmusra
35 nyolult funkciója; a lelki, a szellemi, a fiziológiai (cerebrális) folyamatok puszta kísérő jelensége; minden történés eredeti, elsődleges tényezője az anyaghoz kötött energia; az élet célja a haszon és érzéki élvezet keresése. A materializmus valóban gyökere az atheizmus- nak, mert ha minden csak anyag, és szellem, lélek és lelki nem létezik, akkor egyetlen, mindent uraló szellemi lény sincsen; ha mindennek eredete és célja anyagi, akkor nem az Isten az: a materializmus vallási téren az atheizmushoz vezet és abszolút ellentétben áll a Szentírással, amely szerint minden Istentől, Isten-Jézus által és Istenre nézve van (Róma 11: 36, I. Kor, 8: 6, János 1: 3 stb.), mindent Isten cselekszik az ő akarata szerint (Efez 1: 11) és tart fenn hatalmas szavával (Zsid. 1:3), 3, Története. — Nem igaz az, hogy az istentelenség modern jelenség; hogy az emberiség szellemtörténeti fejlődésének csúcspontja; hogy a modern természettudomány világnézeti eredménye, A hitetlenség, istentelenség, istenellenesség már ott kezdődött, amikor a kígyó azt mondta: ,,Olyanok lesztek, mint az Isten“ (Mózes 3: 5), Megtaláljuk azt Indiában a szankhya-szisztémában és a janizmusban; a zsidóknál, amit pl. Zsolt. 14: 1, Zsolt 10: 4, Jer- 5: 2—12, Philo történetíró és a Talmud is bizonyít; a görögöknél is voltak Plato bölcsész bizonysága szerint atheioi, azaz istentelenek; a rómaiaknál Lukretius, Plinius és Petronius nevét említem; az izlamiban Abu Hay- yan Ali al-Tauhidi stb. A renaisszance a maga individualizmusával, majd a felvilágosodás kora a maga racionalizmusával és mind a kettő a maguk szekularizmusával nagyon hozzájárultak az istentelenség terjedéséhez. A szekularizmus az állami élet, a filozófia, a művészet, a testi kultusz területeire egyaránt reáfeküdt különös támogatásával az iskolának és a sajtónak. Franciaországban az államnak és egyháznak egyházellenes tendenciájú szétválasztásához, valamint a vallástanításnak az iskolából való kitiltásához vezetett a szekularizmus. Németországban az Istent azonosították az erkölcsi világrenddel, megfosztván az Istent önálló, személyes lététől (Fichte, Forberg). Az embernek kötelességévé tették, hogy úgy éljen, ,,mintha Isten léteznék (Forberg); ezt filozófiailag Vaihinger fikcionalizmusa igazolta. Háckel az atheizmust a természettudományilag megalapozott világnézet szük- ségképeni tartozékának hirdette. Mainländer a világot Isten halálából eredőnek tekintette. Feuerbach és az ő nyomán a zsidó Marx realitásnak csak a természetet és az anyagi jólétet saját emberi erőből munkáló társadalmat ismerte el; a marxizmusban Isten számára nincsen hely. A marxizmusból nőtt ki a mai kommunizmus, illetve bolsevizmus, amint az Oroszországban áll előttünk. Erről még később lesz szó. 4. Az istentelenség mai különféle megnyilvánulásai. — Van az atheizmusnak olyan iránya, mely a naturalizmus álláspontjáról a vallást és a kultúrát kritizálja, mivel ezek béklóban tartják az ember természeti életét. Van olyan iránya, amely a természeti állapotot igyekszik a kultúra vívmányai által legyőzni és a vallást elveti, mert ez a természeti állapotban a kultúra Isten akaita korlátját látja. Ennek a kultúrenthuziazmusnak különböző irányai vannak aszerint, hogy a kultúra melyik ága lép előtérbe. Egy harmadik iránya az atheizmusnak a profán pesszimizmus, amely az eddig említett mind
