Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Az ifjúsági vöröskeresztről
305 kis csizma a leányuknak, miért ott öt gyerek van“, ,,tolltartó a Marinak, mert mindig elveszti a tollát“, egy csomó molnárkalács, radir, irka, mosdószappan, kockacukor, egy csomó üveggolyó, iskolatáska Jakubecnek, hogy zsebretehesse fázós kezét, egy képeskönyv, amibe benne van Hófehérke, stb., stb. A ruhanemű mind régi, de mind gon- dósán befoltozva, ragyogóan kikefélve, mosva. Amikor mindent egybevetve, osztályoztuk, vöröskereszttel jelölt papirba csomagoltuk az ajándékokat, ámulva láttuk, hogy egy kis körültekintéssel, sok-sok szeretettel a semmiből is 40 darab szeretetcsomagot tudtunk összeállítani. Ámulva láttuk, hogy nin<*s az a szegény, aki a 'még szegényebben ne segíthetne! Könnyekig meghatott, amikor rájöttem, hogy egy nagyon szegény fiúcska csomagot ment cipelgetni az állomásról, hogy ő is adhasson valamit és sohasem felejtem el, mikor egy kis leányka egy árva társnője részére elhozta az alvóbabáját s mielőtt átadta volna nekem, szívéhez szorította és öszecsókolta a babát. A szeme kicsit könnyes is 'volt, de arcocskáján ott ragyogott a legnagyobb szépség: a szeretet! Ettől az időtől kezdve minden junior jobban kímélte ruháját, jobban takarékoskodott filléreivel, jobban vigyázott minden holmiára, mert a jövő karácsonyra gondolt és egy piciny irányítás mellett, láttam, hogy a megajándékozottak szívében kivirágzott a hála is, ami pedig ma olyan nagyon ritka. A juniornak meg kell szoknia, hogy minden jószándéknak értéke van! Hogy nem az emberek vannak mi érettünk, hogy nem várni, de adni kell! Hogy a vöröskereszt jelvénye alatt „nem tudja a bal kéz, amit a jobb teszen“. Hosszú lenne elsorolni a különböző nagyobb iskolák csoportjainak jótékonykodásait. Csak annyit róla, hogy óriási az a különféle adomány, amit évente valláskülönbség nélkül szétosztanak. Hogy a jótékonykodást lehetővé tehessék, ünnepélyeket rendeznek a vezető tanító irányítása mellett, gyermekjátékokat, kézimunkákat s egyéb hasznos dolgokat készítenek a legtisztább magyar népművészet motívumainak felhasználásával s ezeket karácsonyi vásáron stb. elárusítják. Ily módon kézügyességük, stílusérzékük is fejlődik. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a központon keresztül az egyes csoportok levelezhetnek egymással. A hazai és külföldi csapatok e leveleken keresztül tájékoztatják egymást működésűkről, bajaikról, örömeikről. A levelekhez fényképeket, magukalkotta kézimunkákat, hazai préselt növényeket, levelezőlapokat stb. mellékelhetnek. Ily módon nemcsak színt és élénkséget viszünk a vöröskereszt életébe, hanem közelebb kerül magyar a magyarhoz, ember az emberhez. Ha ezt régebben megcselekedtük volna, ma talán nem állanánk olyan ismeretlenül, elszigetelve az emberiség hatalmas tengerében. A vöröskereszt gerincét az úgynevezett munkadélutánok alkotják, melyeket kéthetenként vagy havonként tart tanítási órákon kívül, de mindig az iskolában és mindig a vezető tanító felügyelete mellett a csoport. Ezeken keresztül folyik egész élete. Meg kell még emlékeznem az Ifjúsági Vöröskereszt című havi folyóiratról, melyet egy példányban ingyen küld minden csoportnak a központ. Igen értékes, nagy gonddal, az ifjúság leikéhez mérten
