Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Az ifjúsági vöröskeresztről
SOI Az ifjúsági vöröskeresztről. Felolvasás a Nógrádi Egyházmegyei Evang. Tanítóegyesületnek 1933. évi augusztus 3-án Balassagyarmaton tartott közgyűlésén. Űgylátszik egyesületünk tisztikari állásait nem adják csak ií,gy ingyen, tiszteletből. Meg is kell azt érdemelni. Nem azért jegyző a jegyző, hogy bőséges tanítói fizetésből valahol a Tátra fenyői közt nyaraljon. Hogyisne! Szeretett elnökünknek az a felfogása, hogy a jegyzőnek nem elég az üléseken hallgatni és írni', hanem olykor beszélni is kötelessége! E felolvasást a kötelesség mintegy rámparancsolta, tárgyát azonban önszántamból választottam. Hogy miért éppen ez a téma jutott eszembe, kérditek, kedces kollégáim? 1. Mert a vöröskereszt ifjúsági csoportjának megalakítása a köz- oktatásügyi miniszteri rendelet értelmében már az elemi iskolákban is kötelező. 2. Mert tudomásom szerint éppen vármegyénkben aránylag csak nagyon kevés elemi iskolában működik az ifjúsági vörös- kereszt. 3. Most úgy találom, hogy ez a kis egyesület a maga egészében sokkal közelebb áll a mi evangélikus iskolánkhoz, mint ahogyan azt az első pillanatban gondolnánk. Alig egy éve, iskolánk igazgatója egyik tantestületi értekezletünkön bejelentette, hogy iskolánkban is meg kell szervezni a vörös- kereszt ifjúsági csoportját. Annak megalakítását és vezetését rám bízta. Mondhatom, megdöbbentem! Hogyan kezdjek én ennek a munkának, mikor sejtelmem sincs, mi is az az ifjúsági vöröskereszt! Harctéri szanitécek, kötözőhelyek, vöröskereszttel jelölt mentőautó stb. táncoltak előttem —, de hát mi köze ezekhez az iskolának, a gyermeknek? Természetesen tanulmányozni kezdtem a dolgot, hogy megbízatásomnak eleget tehessek és abban a reményben, hogy az ifjúsági vöröskereszttel még nem foglalkozó kartársaimnak némi szolgálatot tehetek, bátorkodom tapasztalataimról a következőkben beszámolni. Az ifjúsági vöröskereszt eszméje Amerikából indult útnak, ahol is a háború alatt óriási munkát végző vöröskereszt munkáján felbuzdulva, az ifjúság maga is részt kívánt venni a páratlanul nemes munkában. Akik a harcteret járták, akik a rabság kegyetlenségeit szenvedték, akik itthon a ruhátlansággal küzködtek, mind tapasztalatból tudják, hogy a vöröskereszt megjelenése mindig fájdalmak enyhülését, orvosi, élelmi, ruházati segítséget jelentett vagy olykor a rabságból való szabadulást. Ez a gyönyörű munka hogyne fogta volna meg az ifjúság nemes eszmékért fogékony lelkét! Milliókra ment azoknak az ifjaknak a száma, akik az amerikai vöröskeresztet munkájában önként, hatalmas támogatásban részesítették. Adományokat gyűjtöttek, meleg ruhával és egyéb holmival látták el a katonaságot és segítségére siettek a hadbavonultak gyámoltalan hozzátartozóinak. A háború befejezése után az ifjúság ezen mozgalma nem szűnt meg, hanem tartalomban és formában lényegesen kibővülve, mint ifjúsági vöröskereszt szétterjedt Amerikában és csakamar az egész világon.
