Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Az ifjúsági vöröskeresztről
302 Nálunk az amerikai vöröskereszt kezdeményezésére kb. 1920-ban kezd a magyar vöröskereszt e kérdéssel foglalkozni és ma hála Istennek, ott tartunk, hogy rövid 10—12 év után csonka hazánkban több mint 70 ezer vöröskeresztes tanulóifjú van és felismerve az ifjúság ezen egyesülésében rejlő erőt, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr hivatalosan rendelte el az ifjúsági vöröskeresztcsoportok megalakítását. Vájjon mi az oka annak, hogy a vöröskereszt gondolata ilyen gyorsn, ilyen tekintélyes arányban hódít az ifjúság körében? Hiszen annyi, de annyiféle egyesület van hazánk kicsiny területén, városunkban, egyházunk- és társadalmunkban is és mind küzködik a fennmaradással, a tagok száma mind csökkenőben. Talán a hivatalos rendelet szaporítja a vöröskeresztes tanulók számát? Ez. mindenesetre lényeges tényező! Csakhogy az ifjúsági vöröskereszt nemcsak számban és nemcsak papiron, hanem munkában is olyan eredményeket mutat fel, mint amilyent nem lehet csak úgy, parancsra produkálni! Ennek a növekedésnek kell, hogy jókedv, lelkesedés legyen a titka. Pedlov kapitány, az amerikai vöröskereszt áldottlelkü magyar- országi képviselője azt mondotta: ,,Aki egyszer az ifjúsági vöröskereszttel elkezd foglalkozni, az ennek az eszmének rabja lesz s nem tud többé attól szabadulni." És ez csakugyan így is van. Hiszen éppen e télen a napilapokban is olvashattuk, hogy azok az ifjak, akik a különféle iskolákban az ifjúsági vöröskereszt tagjai voltak, az iskolák elvégzése után a központot azzal a kéréssel keresték meg, hogy valamilyen címen tovább is az ifjúsági vöröskereszt zászlója alatt maradhassanak. Az emberrel veleszületik a rossz s az élet, a tapasztalatok hatása alatt, még jobban kifejlődik benne az önzés, a szeretetlemség, irigység, durvaság és sok-sok rossz tulajdonság. De — meggyőződésem szerint — a lélek mélyén, túl minden társadalmi formán, kivétel nélkül mindnyájan vágyódunk egy szebb, egy nemesebb, egy jobb világ után! A rossz mellett — nem is tudjuk miért, nem is tudjuk hogyan —, de ott szunnyad, majd ébred, ösztönöz, tenni késztet és kínoz lelkünk mélyén a vágy egy jobb világ után, melyben több a szeretet és amelyben jobbak vagyunk mi magunk is! Ez a természettől belénk oltott isteni szikra űzi a gyermeket a mesék tündéri világa felé , ahol diadalmat ül a jóság. Ez az isteni szikra hajtja az ifjúságot és vele együtt téged is kedves kartársam, az ifjúsági vöröskereszt zászlaja alá. A gyermek lelkében ösztönszerűleg él a vágy a szép, a jó, a nemes eszmék után. Te pedig kedves kartársam, — bármily szomorú kenyeret eszel is, bármennyi sebtől sajogjon is a lelked —míg tanító s főként míg felekezeti tanító vagy, égsz a vágytól, hogy a rádbízott gyermekeken keresztül egy, testben-lélekben egészségesebb, krisztusi szeretetben erősebb nemzedéket teremthess! Mindent elkövetsz, tanításodnak minden tantárgyát s minden percét felhasználod arra, hogy a gyermek lelkében szunnyadó, jó után való vágyódást fokozzad. Ebben a törekvésedben hathatós támogatót nyerhetsz az ifjúsági vöröskeresztcsoport megalakításával.