Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 11. szám - Az evang. tanító önművelése

296 vagy testületek meglátogatásáról van szó. Ne sajnáljuk ezeket az áldozatokat. Tekintsünk elődeinkre, kiknek — nem is olyan régen — a mieinknél is sokkal csekélyebb fizetésük volt. És mégis ők létesítették a vidéki és országos egyesületeket, amiáltal nemcsak közelebb hozták a tanítót a tanítóhoz, nemcsak megalapozták és fejlesztették az összetartozandóság és kollégialitás gondolatát, hanem ők létesítették azokat a hatalmas jóléti intézményeket, melyeknek most mi is részesei vagyunk és ezzel az önművelésnek is új és megbecsülhetetlen lehetőségeket teremtettek. Büszkék le­hetünk arra, hogy az összefogás e nagyjelentőségű tényének, ezen egyesületeknek és intézményeknek megteremtői és fejlesztői java­részt e v a n g. tanítók voltak. Azért aggódva látom, hogy újabb időben — a nehéz gazdasági helyzetre és fizetéscsökkentésekre hivatkozva — ez a szellem hanyatlóban van, sajnáljuk a pénzt, az időt és a fáradtságot, ha olyan rendezésekről van szó, melyek hivatva vannak közös ügyeinket és ezzel kapcsolatban az önművelés szép eszméjét szol­gálni. Büszkesg töltheti be lelkünket, ha arra gondolunk, hogy — mint azt a 4 évvel ezelőtt rendezett III. tanítói kongresszus alkal­mával hallhattuk —, hogy az egyetemes összefogás nagy gondo­lata a soproni evang. tanítótestületből indult ki, midőn 1848-ban az I. tanítói kongresszus és egv országos tanító- egyesület alakításának gondolatát vetette fel először. Hálásak vagyunk püspök úr Öméltóságának, hogy most e nehéz időben, mikor különösen szükség van egy kis bátorításra, serken­tésre és támogatásra, a dunántúli evang. egyházkerületben a ta­nítói konferenciák rendezése által alkalmat ad a tanítóságnak közös tanácskozásokra és eszmecserére. Ezek a konferenciák egy új, kedves és értékes momentumot hoznak az eddigi sablonos ösz- szejövetelekbe. Nemcsak az önművelés szép gondolatának adnak új, friss lendületet és a tanítóság egyes tagjait közelebb hozzák ismét egymáshoz, hanem a tanítóságot közelebb hozzák főpász­torához, egyházunk vezetőségéhez is. őszinte szívből kívánom, hogy ebből a nagy és fáradságos munkából, mely Öméltóságára ezen konferenciák rendezése által háramlik, áldás fakadjon tanító­ságra és egyházra egyaránt. 6. Pedagógiai tanfolyamok. A tanítói összejöveteleken, tanítógyűléseken és konferen­ciákon kívül nagy szolgálatokat tettek és tesznek az önművelés­nek a különféle tanfolyamok, melyeknek főhaszna nem abban áll, hogy régi ismereteket újítanak fel és új ismereteket nyújtanak, hanem hogy a tanító bepillantást nyer mások munkájába, más iskolák, más vidékek, más országok és népek viszonyaiba bele­tekinthet és a tanfolyamokon nyert impressziók, az eszmék, melyek­nek szolgálatában a tanfolyamok állanak, az itt bemutatott új didaktikai és módszeres eljárások arra ösztökélik a tanítót, hogy ezen eszmékkel, gondolatokkal és eljárásokkal ezentúl is behatóan

Next

/
Oldalképek
Tartalom