Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Az evang. tanító önművelése
295 Ezzel szemben a német vallásos pedagógiai irodalom rendkívül gazdag. A magyar tanítók főképen Wangemannt és Vahlet ismerik. Az újabbak közül Nieberzell, Thrándorf és Nielsen Renkauf munkáit ajánlom. 4. Művelt körökkel és a kartársakkal való érintkezés. Az idő rövidsége miatt a tanítói továbbképzés és önművelés többi eszközeivel csak röviden foglalkozhatom. Mint ilyent a művelt körökkel való érintkezést említettem. Nagyon helyesen mondja a közmondás: „Mondd meg, ki a barátod és megmondom, hogy ki vagy." A vak nem vezetheti a világtalant és ahol nincs, ott ne keress. Ha mi mindig csak olyanokkal érintkezünk, akik kevesebbet tudnak mint mi, ha örökké műveletlen emberek fársaságában élünk, az idők folyamán ezeknek természetéből, szokásaiból észrevétlenül ránk is átragad valami és még akkor is, ha könyveket és lapokat olvasunk, szögletessé és egyoldalúvá válunk. A művelt körökkel való gyakori érintkezés, vagyis tanult és képzett emberekkel való társalgás által nemcsak a külsőségekben csiszolódunk, hanem észrevétlenül fontos tudnivalók és ismeretek birtokába jutunk, szellemi horizontunk tágul, társadalmi pozíciónk megszilárdul, tekintélyünk emelkedik. Ne felejtsük el azonban soha, hogy ezt nem tolakodás és hizelgés által érhetjük el, hanem csakis jellemes magatartással és becsületes, komoly munkával. A tanító azonban necsak a más foglalkozású művelt körök, hanem saját tanítótársainak társaságát is keresse, ápolja és fejlessze az együvétartozandóság, a kartársi szeretet, a kollégialitás nemes érzelmét. Együttes erővel sok mindent lehet elérni és az önművelés olyan eszközeinek birtokába jutunk, melyeknek megszerzésére az egyes tanító képtelen. Minél több tanító van egy helyen vagy közel egymáshoz, annál könnyebb a szorosabb kapcsolat megteremtése, annál könnyebb az önművelés eszközeinek előteremtése és az eszmék kicserélése. Még a legjobb tanítónak is szüksége van arra, hogy iskolai ügyekben tanítótársaival minél gyakrabban eszmét cseréljen, hogy tanítótársainak a módszerét és az iskolában elért eredményt ismerje. Mert emberek vagyunk és ha tisztán saját tudásunkra és képességeinkre támaszkodunk és környezetünkkel elveszítjük az élő kapcsolatot, megcsontosodunk, modorossá válunk. A teljes elzárkózást és tisztán a saját erőnkre való támaszkodást csak a nagy lángelmék engedhetik meg maguknak, kiknek a nagy Alkotó jóvoltából különös rendeltetésük van a földön. Mi, közönséges halandók, ha még olyan nagy képességeink és tehetségeink vannak is, többé-kevsbé rászorulunk embertársainkra, még az önművelés szempontjából is. 5. Egyesületi élet. Az önművelés akárhányszor áldozatot kíván tőlünk időben és pénzben, különösen, ha távolabbi vidékeken működő kartársak
