Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 11. szám - Az evang. tanító önművelése

Lapja és Evang. Népiskolán kívül jelenleg a ,.Protestáns Tanügyi Szemle“ (főkép középiskolai oktatással foglalkozik), a „Nemzeti Közoktatás“, a „Magyar Pedagógia“, a református „Tanítók Lapja“, a „Dunántúli Tanítók Lapja“ és újabb időben a „Pedagógiai Szeminárium“ és „Népoktatási Szemle“ (1932) című lapok. A kimondottan katolikus pedagógiai lapokat nem említem,^ mert ezek itt úgy sem jönnek tekintetbe. (P. o. „Nemzetnevelés“.)

Apáczai-Cseri Jánostól eltekintve egészen a múlt század végéig nem voltak számottevő pedagógiai íróink. A 80-as és 90-es években azonban egyszerre nekilendült pedagógiai irodalmunk, melynek legkiválóbb művelői voltak: Kármán Mór, Felméri Lajos, Schneller István, Weszely Ödön, Waldapfel János, Kiss Áron, Fináczy Ernő, Péterfi Sándor és Imre Sándor, a legújabb időben pedig Quint József, Korniss Gyula és Frank Antal. Tanulmányozásra ezek közül elsősorban Schneller István „Pedagógiai dolgozatok“ cím alatt megjelent műveit, továbbá Fináczy Ernő pedagógiatörténeti és Quint Józsefnek a munkaiskolára vonatkozó munkáit ajánlom.

Még fontosabb természetesen a francia, angol és német klasszikusok ismerete, amelyeken egész pedagógiai rendszerünk nyugszik. Ezeknek egyrésze le van fordítva magyar nyelvre, sok fontos mü azonban csak eredetiben vagy német fordításban áll rendelkezésünkre. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy minden, tanító Pestalozzi, Herbart és Rein, a legújabbak közül pedig Foerster és Kerschensteiner és esetleg Münch főmunkáit ismerje. Ezeknek egy tanítói könyvtárban sem szabad hiányozniok.

Az evang. tanító önművelése azonban nemcsak a szakjára terjed ki, hanem -— eltekintve attól, hogy a hittant illetőleg vallást is tanítja — mint evangélikus tanító vallási kérdésekkel is kell, hogy foglalkozzék. Mindenek előtt hitünk legtisztább és legbiztosabb forrását, a bibliát kell ismernie, melyről Pál apostol azt írja Timoteusnak: „Gyermekségedtől fogva tudtad a szentírásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre.“ A világ egyik lángelméje, Goethe pedig azt mondja róla: „Ich bin überzeugt, daß die Bibel immer schöner wird, je mehr man sie versteht.“

Ismernie kell továbbá nagy reformátorunk életét és működését. Itt első sorban ajánlom J. Koestlin kétkötetes nagy művét Lutherről.

Ismernünk kell a hitvallási iratokat és a hazai evang. egyház történetére vonatkozó munkákat, melyek közül első helyen ajánlom Payr Sándor munkáit. A vallástanítás módszerét felölelő művekben a magyar irodalom igen szegény, csak újabb időbeni kísérelte meg két tanító, nevzetesen Elefánty és Tolnay a bibliai történeteknek az új tanterv szellemében való módszeres feldolgozását. Igaz, a magyar reformátoroknak csaknem mindegyike írt kisebb- nagyobb munkát a vallás, főképpen a káté tanításáról, de ezeknek ma már csak történeti értékük van, gyakorlati értékük nincsen. Említésre méltó a Hándel-féle „Tanterv“, melybe Bancsó Antal írt gyakorlati útmutatást.