Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Az evang. tanító önművelése
293 Az evang. tanító önművelése. írta: Graf Samu, Sopron. (Folytatás.) 2. A szaksajtó, A változó pedagógiai irányzatokról, a pedagógiai tudomány jelenlegi állásáról, a legfontosabb pedagógiai vívmányokról a tanító a pedagógiai sajtó által szerez tudomást. Azért okvetlenül szükséges, hogy a tanító pedagógiai lapokat és folyóiratokat olvasson. Két szaklap, a Néptanítók Lapja és az Evang, Népiskola minden evang, tanítónak rendelkezésére áll, mert minden iskola- fenntartó köteles ezt a két lapot járatni, minden evang, tanító tehát ingyen olvashatja ezeket. Végzetes bűnt követ el az a tanító, aki ezeket felvágatlanul félre teszi vagy csak éppen átfutja, csak a rövid híreket nézi, a hosszabb, komoly cikkekkel pedig nem törődik. Sőt minden tanítónak, vagy ha egyedül nem képes rá, minden tanítótestületnek még egynéhány bel- és legalább egy külföldi lapot kellene járatni. Hisz a beiratási díjaknak egy részét erre fel is lehet használni. Igaz, a folyóiratok és lapok a jó könyvet nem pótolhatják, alapos pedagógiai tudást a lapok nem közvetíthetnek, csak olyan könyvből meríthetjük azt, mely egy pedagógiai rendszert a maga teljességében felölel, vagy egy írónak minden fontosabb művét magában foglalja. Minden tanító, főképpen a kezdő, legfontosabb továbbképző eszköze tehát ne az időszaki sajtó, hanem a jó könyv legyen. A szaksajtó olyan, mint a villamos zseblámpa. Minden pillanatban kéznél van, mindenhova magammal vihetem, akárhova világíthatok vele, nagy területeket azonban nem képes bevilágítani. Míg a jó könyv olyan mint a szép egyenletes fényt adó ívlámpa, melynek fényénél áttekinthetek egy nagy területet, úgyhogy az a benne lévő tárgyakkal együtt a maga teljes egészében tisztán áll szemem előtt. 3. A pedagógiai irodalom. A magyar klasszikus pedagógiai irodalom — sajnos — nem nagyterjedelmű és így minden tanító által könnyen áttekinthető. Dévai-Biró Mátyástól, aki az első magyar iskolai könyvet, a Krakói ABC-t írta, Apáczai Cseri Jánoson át a mai napig sok derék pedagógusunk volt, kiknek főmunkássága azonban a külföldi klasszikusok munkáinak fordításában és a gyakorlati pedagógia művelésében állott. Vagyis, nagy pedagógiai írónk kevés volt, de volt sok jeles tanítónk és tanárunk, kiknek a gyakorlati pedagógiában, vagyis a tanításban és nevelésben elért eredménye a külföldön elért eredményekkel is versenyre kelhet. Vannak aztán elsőrangú tanügyi, illetve pedagógiai folyóirataink, melyek megérdemlik, hogy minden tanító és tanár komolyan foglalkozzék velük és tehetsége szerint anyagilag és erkölcsileg támogassa. Fontosabb tanügyi lapjaink a Néptanítók
