Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - A filozófia tanulmányozásáról
‘287 mélyebb kérdések meglátásáig. Azonban eljutott ide Driesch, a kísérleti biológia legkiválóbb művelője. A fizika művelése juttatta már Helmholzot az ismeretelmélethez, Machot pedig az „Analysis der Empfindungen" megírásához. Flammariont a csillagászattan filozófiai elmélkedésekre vezette, ugyancsak a csillagászattan vezette Ver- weyent a filozófia művelésére. Mást ismét az irodalom vezeti a bölcsészeihez, különösen azonban a teológia, ami nem csoda, hiszen a dogmatikának és a filozófiának sok rokon problémája van, ahogyan a filozófus is tisztába akar jönni a vallás kérdéseivel, Eucken „Wahrheitsgehalt der Religion", valamint „Die Lebensanschauungen der großen Denker" c. két nagy műve, nemi említve egyéb könyveit is, amelyek mind a vallás és a filozófia határterületén mozognak, a vallás lényegéről és jelentőségéről szóló kérdés szolgálatában állanak. A teológusok között pedig, köztudomású, hogy nagyon sok kiváló filozófus foglal helyet. Emellett az egész filozófiatörténet tanúskodik. Hogy csak a XIX. századot említsük — pedig a középkorral kezdhetném —•, Schleiermacher nagy volt mint teológus és mint bölcsész. A német egyetemi katedrákon, de hazánkban is, a legújabb filozófiai tanszékeken nagyon sok teológust látunk. Neveket felsorolni tiszta lehetetlenség, csak a legközelebb fekvőket említem. Hazánkban teológusok egyúttal Tankó Béla dr., Bartók György, Kornis Gyula (kát.), Mester János (kát.) egyetemi tanárok. Böhm Károly is teológiai tanulmányokat folytatott. Schwegler, a kiváló bölcsészettörténész, a tübingeni Baurféle iskolának volt egyik képviselője. Minden kiváló dogmatikust, mert kénytelen munkájában a bölcsészek nézeteivel szemben is állást foglalni, a filozófusok közé is lehetne sorolni. Többen kimondottan a filozófiára való tekintettel is írtak könyveket. így Schlatter: „Die philosophische Arbeit seit Cartesius nach ihrem ethischen und religiösen Ertrag.“ Tröltsch, a neves teológus, később teljesen a filozófiának szentelte erejét s mint ennek tanára halt meg Berlinben. Hunzinger, előbb lipcsei tanár, majd lelkész Hamburgban, is több oly munkát írt, amelyben elsősorban a filozófiai áramlatokkal szemben foglalt állást. Különben ide lehetne sorolni az egész apologetikai irodalmat. Mi csak még Wernle: „Einführung in das theologische Studium" c. könyvet, s a pozitív teológusok közül Seeberg, Ihmels, Beth dogmatikai munkáit említjük, mint olyanokat, amelyek filozófiai, fejlődéstörténeti kérdéseket is érintenek. A katolikus teológusok közt is sokan vannak, akik a filozófia problémáival foglalkoznak. Ők különösen a neosko- lasztikus iránynak hívei. Megemlítendő pl. Stöckl, Mercier kardinális, Pesch, Cathrein, Gutberiet stb. Ennyit a teológiáról, mint a filozófiához vezető tudományról, íme láttuk tehát, hogy az egyes tudományok művelése is elvezethet a filozófia problémáihoz. A pedagógiai álláspontok, felfogások és eszmék alapja rendesen koruk bölcseleté. Ezért a filozófia és a pedagógia történetét gyakran egy tárgyként szokták előadni a főiskolákon, így a Polgáriskolai Tanárképző főiskolán is még az én koromban (jelenleg már külön- külön adják elő). A jénai egyetemen Johannsen dr. tanár 1927-ben
