Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Szerkesztői üzenetek
Szerkesztői üzenetek. Keszöhidegkut. A küldött összeggel az előfizetés folyó évi december 31-ig rendezve van. St. A. Nagybánhegyes. Az előfizetés nem a tanév — hanem a politikai évhez igazodik. Előfizetésük most 1933. január 1-től 1933. december 31-ig rendbe jött. Üdvözlöm. N. I. Porrog. Mivel az előfizetés csak akkor előfizetés, ha az év első hónapjaiban folyik be, a 11-ik hónapban már hátraléknak kell minősíteni. De ez természetesen nem akar más lenni, mint figyelmeztetés, ha az év vége felé azoknak, akik esetleg megfelejtkeztek az előfizetésről, megbizó lapot küldünk. Ne vedd tehát rossz néven, hogy neked is ment egy. Előfizetésiek most ez évi december 31-ig ki van egyenlítve. N. F. ÖCS. Ahol a fizetési készség oly mértékben van meg, mint kedves Öcsémben, ott nincs is helye a türelmetlenségnek, tehát szivesen várok. Dr. K. J. Budapest. Szívből köszönjük Méltóságodnak a szerkesztőséghez intézett megtisztelő kedves sorait. Azt méltóztatik írni, hogy mindig örömmel veszi kezébe lapunkat és az utolsó betűig kiolvassa. Evek óta figyelemmel kiséri az Evangélikus Népiskolának felfelé ívelő fejlődését és annak folyton emelkedő szintjét s ehhez őszintén gratulál. A folyóirat az evang. tanügy magas nívójának vetítő lencséje és egyúttal fokmérője az evangélikus tanítóság tudásá nak és szakképzettségének. De a folyóirat, mint Írni méltóztatik, nemcsak tartalmilag kimagasló, hanem nyomdatechnikailag és külső megjelenésében is olyan, hogy büszkén vallhatjuk a magunkének. — A tudományos világ ily messze világitó fáklyahordozójának ez az elismerő kritikája csak arra ösztönöz bennünket, hogy még fokozottabb mértékben igyekezzünk a jövőben is a velünk szemben támasztott igényeket kielégíteni. Sch. V. Mezőberény. Üdvözlöm uj állomáshelyen. A cikket köszönettel vettem és közlöm. A kivánt két példányt címére irányítom. H. S. Kata. A bírálat jogával mindenki élhet, de csak akkor, ha azt bizonyítani tudja, -amit állít. Ez az eset is emlékeztet egy megviselt is újításra nagyon rászorult, asztmában szenvedő orgonára, melynek egyik sípja, addig mig szusz volt az orgonában, mindig szólt. A kántor, a lelkész, az ájtatos- kodók idegesen kapkodták a fejeiket, de a sip csak vitte disszonáns hangját az énekbe, a harmóniába és mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor végül, levegő híján, mégis csak elhallgatott. Hát ilyen orgonasíp-természetü emberek mindig akadnak. Ne vedd komolyan őket! M. J. Kiskörös. Ezt nem értem. Az előfizetési díjjal ez évben adósak maradtatok. Hogy a kiegyenlítést megkönnyítsem, postai megbizólapot küldtem, azonban ti azt is kiváltatlanul visszairányítottátok. Ez nekem a fáradságon kívül újabb 45 fillér költségszaporulatot jelent. Kérlek rendezzétek ezt az ügyet! Hasonlóképpen jártak el a következő egyházközségek is : Csővár, Kemenesmagasi, Csikóstöttös, Csanádapáca, Bakó n y szombathely, Szükedencs, Heréd, Bokor, Balf, Ga- dács. A g, Szeged, Nagyszokoly, Diósgyőr, Szúpatak, Szent- a n t a 1 f a(?), Somogyvámos, Bakonytamási, Kőszegdoroszló, Bonny a, Bakonycsernye, Mezőlak, Oroszvár, Sámsonháza, (Folytatás a borítéklap 3. oldalán.)
