Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Egységes tanítói front
Egységes tanítói front. A Tanítószövetség f. évi december 29-én a Tanítók Házában rendkívüli szövetségtanácsi közgyűlést tart. Ekkor választja meg az új tisztikart. Biztosra vesszük, hogy az evangélikus tanítóság mint mindig, akkor is nagy számban vesz részt a közgyűlésen és egész erkölcsi súlyával oda fog hatni, hogiy a tisztikar a tanítóság elitjéből kerüljön ki. A Tanítószövetség a magyar tanítóságnak legmagasabb képviselete, parlamentje. Aki a közgyűléseken részt szokott venni, az igaz lelki gyönyörűséggel élvezheti az ott elhangzó beszédeket, mert ezek annyi tudást, szónoki készséget, teremtő erőt árulnak el, hogy ,,az ember szinte azt hiszi, nem szerény tanítói gyűlésen, hanem az ország parlamentjében van, csakhogy az ritkán mozog ilyen színvonalon“. — Egy magasállású tisztviselőnek, aki mint vendég hallgatta végig gyűlésünket, ez az önkénytelen elismerése, azt bizonyítja, hogy a tanítóság nemcsak az iskolában, hanem azon kívül és mindenütt, ahol alkalma nyílik, hogy képzettségének, sokrétű tudásának jeleit adhassa, derekasan megállja a helyét. Ha valamely társadalmi rétegnek helye van az ország házában, bizonyára neki van első sorban. Tegyük fel, hogy minden 1000 tanító után csak egy tanítóképviselő ülne a parlamentben, mennyit jelentene nekünk akkor az a 19 képviselő! A törvényhozótestület tagjai mennyi előítélettől szabadulnának és mennyi hamis felfogás oszlana szét mint buborék, ha ott az ország színe előtt tanúi volnának a tanítóképviselők szereplésének és talán arcpirulással lennének kénytelenek beismerni, hogy ezek a kevésre becsült emberek, egészen mások, mint addig képzelték. Ezeket nem szabad lenézni, hiszen talán sokban különbek, mint ők maguk. Ezek kezében van az ország jövendője, ahogy ők irányítják az ország kincsét, a felnövekedő nemzedéket, olyan lesz a nemzetnek a sorsa is. Meg fogják érteni, meg fogják hallgatni a tanítóság kívánságait és teljesíteni fogják azokat, mert érezni fogják, hogy a tanítóságnak minden teljesített jogos kívánsága, mint nyereség, a nemzetnek jut osztályrészül. Oda pedig, a parlament kapuinak kinyílásáig nehéz, göröngyös út vezet. Tervszerű, összefogó, soha meg nem ingatható erős akarattal kell nekünk az odavezető utat egyengetnünk. Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy közvéleményt teremteni, azt kedvezően a magunk javára hangolni az eddig gyakorolt taktikával és módszerekkel nem vagyunk képesek. Nekünk ott kell rést ütnünk, ahol az ellenállás a legnagyobb, ott a törvényhozó testületben, ha célt akarunk érni. Azért van szükség az erős, a szét- bonthatatlan egységes frontra. Míg egy vezérgondolat, egy mindent átfogó akarat, közös cél nem irányít bennünket, minden fáradozásunk hiábavaló lesz. Félre kell tennünk mindent, ami jelleg, vallás vagy eredet szerint szétválaszthatna bennünket. Mi evangélikus tanítók e tekintetben mindig jó példával jártunk elől. Nekünk minden magyar
