Evangélikus Népiskola, 1931

1931 / 1. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Kedves Testvér, Pártay Tivadar

Kedves Testvér, Pártay Tivadar.

Teljes megértéssel olvastam lapunk szerkesztőjéhez írt soraidat. Hidd el, ugyanazon keserűség és jogos felháborodás lakozik mindnyájunk szívében. Hitvány, haszontalan emberek volnánk, ha nem így volna Élhetetlen ember az, aki nem védelmezi anyagi és erkölcsi javait. Kötelessége ez nemcsak önmagáért, szükebb családjáért, hanem a nagy tanítói közösségért is.

Úgy látom, élénk figyelemmel kiséred ügyünkben tett minden lépésünket. De egyben azt is látom, hogy nem vagy megelégedve módszerünkkel, harcmodorunkkal Legalább erre következtetek több olyan kijelentésedből, mint amilyenek pl. „útszéli koldusokhoz méltó gerinctelen hang és koldulás... ildomosság .. stb.“ Nem tudod azonban Kedves Pajtás te sem megmondani, hogy hát akkor tulajdonképpen mit is tegyünk és hogyan is járjunk el, hogy ügyünk diadala biztos legyen. Mert az a bizonyos felvilágosítás, amit pl. a napilapokra vonatkozólag mondasz, részben nedves és haszontalan puskapornak bizonyult. Elárulom neked azt, hogy már több Ízben írtam egy-egy részletesebb cikket a tekintélyesebb napilapoknak és ití-ott közölték is, de alaposan megkurtítva, hézagosán, úgy, hogy abból a közvélemény nem sokat értett meg. Amikor pedig ismételten kevesebb anyaggal fordultam a napilapokhoz, az egyik azt írta: „Mindig a legnagyobb jóindulattal kezeljük a magyar tanítóságnak összes ügyeit és cikkeinek a legnagyobb készséggel adunk helyet, de ugyanazon üggyel minduntalan nem foglalkozunk mert ismétlésekbe nem bocsátkozhatunk . .. stb “ A Szövetség nyílt levelét is most legutóbb csak kivonatosan hozták és a mi memorandumunkat meg sem említette egyik-másik lap

Hogy mi csak az Evangélikus Népiskolában szellőztetjük sérelmeinket, ennek is meg van a maga nagy oka. Az egyik az, hogy csak itten mondhatjuk el minden kertelés nélkül, őszintén mélységes fájdalmunkat. Ugyanezt teszi minden felekezet tanítósága és ezáltal is szolgáljuk a felvilágosítást. Ez pedig, hidd el nekem, kétszeresen szükséges nemcsak a sorokon kívül, de a várfdlakon belül is. Tán nem is hinné el valaki, ha be nem bizonyítottam volna néhány kollégámnak, hogy még intra muros is vannak, akik helyzetünkkel nincsenek tisztában. Avagy tán nem is akarnak lenni irigységből, féltékenységből és a jó Isten tudja még milyen különféle aljas indokokból. Csodálkozni fogsz (magam is majd hanyaltvágódtam) hogy akad tanítótestvér, aki nem hisz sérelmeink igazában. A napokban kaptam egyik osztálytanítótól egy „kedves levelet“, amelyben be akarja nekem (nekem!) bizonyítani, hogy nemcsak nem veszítünk, hanem nyerünk. Ezt a