Evangélikus Népiskola, 1931

1931 / 1. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Kedves Testvér, Pártay Tivadar

2

levelet nem óhajtom leközölni, mert egy olyan kolléga írta, aki ezzel szegénységi bizonyítványt állított ki magáról és akit én nem akarok itt nyilványosan megbélyegezni azért a hitvány kitételért: „A terményjárandóságos tanítóság igazságérzete teljesen eltompult. Mérhetetlen baj ez!“ Csak sajnálni tudom az illetőt, hogy ilyen eltompult észjárása van, mert egy közönséges számtani feladatot nem tud megérteni. Dehát kedves Pártay Testvérem, mondjad most őszintén, nem kell-e tehát a Népiskolában is szüntelenül magyarázni sérelmeinket? Nem tudom ugyan feltételezni, hogy a mi osztálytanító testvéreink között még egy, hangsúlyozom: még egy is legyen, aki sajnálná tőlünk, hogy jogos, törvényes fizetésünkért küzdünk és ne kívánná tiszta, testvéri szívvel, hogy sikerünk is legyen. Csak egy van, akiről meg viszont én állapítom meg : igazságérzete, de tanítói testvéri érzülete is teljesen eltompult. És hozzáfűzöm, hogy mérhetetlen baj lenne, ha ilyen az országban több volna.

Csodálkozol türelmünkön? Ne csodálkozzál, hiszen a türelmet mi az iskolából megszokhattuk már. Nekünk ez egyik erényünk. Ezzel a türelemmel egyébként úgy vagyunk, mint az a cigány, akit egyszer a főbíró úr valamiért deresre akart húzatni azzal, hogy huszonötöt verjenek a kimondhatatlanjára. Hiába lármázott a cigány: nem birom ki, végigverték a huszonötöt. Amikor pedig a műtét után a főbíró gúnyosan megkérdezte: no, ugye hogy kibírtad? azzal vágott vissza a cigány: meghisem ást, így tekintetes fébiró úr is kibirta valna! Hát mi is kitúrjuk türelemmel, mert hát muszáj! Avagy tán nem muszáj? Dehogynem! AM nem hangoskodhatunk, mert oda sem engednek az illetékesek maguk elé, hogy erre alkalom adódjék. És ha tényleg odaengednének és „hangosabbak“, értsd odamondóbbak volnánk, a miniszter egyszerűen megfordulna és faképnéi hagyna bennünket Hangos lehet egy közkatona a sorok mögött, de a vezér az élen kell,hogy ildomosán beszéljen, mert különben többet soha szóba nem állanak vele. Ezzel nem az van mondva, hogy a vezér vágjon zsebre mindent és hogy puhányok módjára porig alázkodjék. Nem ! De demagóg sem lehet, még ha százszor is igaz érdeket képvisel. Bizzuk mi azt vezéreinkre, ők tudják hogy a tanítóság nevében mit és hogyan mondjanak. AM igenis csak kérhetünk és bizonyíthatunk, ha eredményt akarunk látni! Nem vagyunk sem postások, sem vasutasok, hogy eredménnyel sztrájkolhatnánk. Ők megtehetik, mert megáll az egész ország vérkeringése és milliók jajja kényszerítőig hat az államhatalomra is. Hát a mi sztrájkunknak volna-e eredménye? Alegérezné-e valaki momentán ha a tanítóság évekig is sztrájkba lépne? Alikor is nekünk kellene a mulasztásokat pótolni! Vagy mondhatjuk-e: szuronyt szegezz és előre!

Nem kívánja tehát senkisem, hogy a vezetőség hangos szóval, fenyegetés és nem tudom még mi mindenféle üres nagy ágyukkal a levegőt rontsa, mert a gyengének az erősebb hatalommal elleni harca csak Don Quijotte harca volna a szélmalmak ellen. Alaradjunk mi csak amellett a harcmodor mellett, amely előbb-utóbb meg fogja hozni a maga áldott gyümölcsét.