Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 2. szám - Válasz (KV-Nv): Kf = D:R című levélre

61

Tény, hogy minden igaz evangélikus magyar tanító szereti, kell is szeretnie népét, híveit. Mindnyájan szegény hazánk integritásáért* Trianon reviziójáért dolgozunk. Azonban — szerény véleményem szerint — a népviselet ápolása nem feltétlen oka a maradiságnak s a modern öltözködés sem a kulturfölénvnek.

Igen, világosítsuk fel népünket az egészségtelen népviselet hátrányairól. De tartsuk meg, ami szép és helyes benne. Ne szoktassuk népünket a modern öltözködésre. Hiszen majmol az anélkül is eleget. Szinte sir a lelkem, amint látom falum leányait, divatos, térdig, vagy addig sem érő, szemérmetlen, kivágott, ujjatlan ruhákban. És vájjon ez kulturfölény? Senkisem mondaná meg vasárnap, amikor a templomba megy hívő népünk (sajnos sokan, a legtöbben új ruhájukat mutogatni mennek oda s meztelen karjaikkal ,,hódítani“), hogy ki a pap- né, ki a mesterné, ki a jómódú gazdák leánya s ki a falu kanászának gyermeke. Igaz, elégtétel nekünk, hogy mi és a mi feleségeink, leányaink szolid eleganciája, tartása, beszéde megkülönböztet a többiektől.

Ami pedig a kemenesaljai felvilágosítást illeti: elismerem. De hozzá kell tennem: annyi feslettséget nem tapasztaltam még, mint ott. A ,,modernség“, a „felvilágosodás“ ürügye alatt sok, de sok „nem szeretem“ történik. Tessék csak nyitott szemmel megfigyelni egy falusi „színdarab“ előkészületeit és lefolyását. Nem egy helyen Sodorna és Gcmora jut eszünkbe. És ebben Dunántúl vezet. — Ami pedig a gazdasági részét illeti a dolognak, igaz, hogy a szép népviselet sokba kerül. Azonban nálunk, ahol a népviseletből néhány „hétszeles gatya“ hirdeti még a régi jóvilágot, tele van a nép adóssággal. Mert tíz szoknya egy évig sem elég. És hozzá ma is crépe de chine, bársony és más drága, 10—15 pengős áruk (méterenként) kellenek ám a modern falusi leányoknak és asszonyoknak. Sokszor a férfiak sem kivételek. Ami azután a legszomorúbb, 14—16%-os kamatos pénzen veszik ezt a ruhát.

Nem akarom tovább folytatni. Ez nagyon szomorú és aggasztó. Csak annyit, ne irtsuk ki „gyökerestől“ a népviseletet, de ne is zárkózzunk el a haladás elől. Inkább a belső, lelki maradiságból neveljük híveinket helyes evangéliumi életre, jó evangélikusoknak és jó magyarnak.

Borgáta, 1930. január 24. Kovács István, evang. tanító.

Csevegés az emberről és a jó könyvről.

Irta: Hildebrand Elek.

Szerintem a hazának, a jövendőnek „emberekre“ van szüksége, e szó legnemesebb értelmében. Emberekre, akik ép testtel, lélekkel rendelkeznek. Emberekre, akiknek idegzete meg sem rezdül a menny