Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 2. szám - Páter Jenő: Tanítóság és a napisajtó
34 Ébredjen fel a lelkiismeret és a kötelesség szava! Ti vezetők személyesen beszéljetek a kartársakkal. Ti lelkes, megértő kollégák, rázzátok fel a közönyöseket! Ti alföldiek, akiknek leginkább szükséges az egészséges fekvésű, pormentes üdülőház, mozduljatok meg és megmentitek áldozatokkal, fáradsággal megszerzett üdülőházunkat! Február 16-án törlesztenünk kell. Addigra a megértő lelkek fillérei itt kell, hogy legyenek. Ne késlelkedjetek! Egy kis jóakarat, egy kevés áldozat és ügyünk győzött! Darida Károly. Tanítóság és a napisajtó. A sajtó a hetedik nagyhatalom. A betű odarögzíti az emberek agysejtjeibe mindazt, amit tudnia kell. Véleményeket tud kialakítani, átformálni és tud közvéleményt csinálni valami mellett, vagy ellen. A napisajtónak ezt a hatalmas erejét ma már minden társadalmi osztály felhasználja céljainak, törekvéseinek, igazságos követeléseinek szolgálatában, csak a tanítóság nem. Mi panaszainkat elmondjuk egymásnak szaklapjainkban, amiket nagyrészt csak mi olvasunk, de a nagyközönség nem vehet tudomást azokról az igazságtalanságokról, amelyeket mi úgyis érzünk. Hogy a napisajtó nem foglalkozik a tanítóság, különösen a felekezeti tanítóság mai mostoha helyzetével, az tény. Figyeljük meg, bármely más ügyet milyen sokoldalú megvilágításban tárgyalnak. Legyen az hotelportásügy, gazdamozgalom, zöldség- termelés; hasábokat nyel el azok pertraktálása s a tanítóügyek háromnégy sorban elintéződnek, ha ugyan megjelennek. Két okát látom ennek, hogy ez így van. Vagy nincsen a napisajtó kellően tájékoztatva a mi ügyeinkről — ez a mi hibánk —, vagy a napisajtó nem akar komolyan foglalkozni ügyeinkkel; ezen is lehet segít e,n i. Az ,,Evangélikus Népiskola“ ezévi első számában olvasom, hogy közgyűlésünkön megjelent Farkas Sándor, a protestáns napisajtó szolgálatának vezetője, arra kérte a megjelenteket, hogy sérelmeikkel forduljanak a sajtó közvéleményt formáló erejéhez. Ebből a tanácsból is láthatjuk, hogy a hiba, a napisajtó elégtelen, ■vagy éppen semmi tájékoztatásában van. Meg kellene bízni egyes társunkat, aki valamely títon-módon ösz- szeköttetésben van a napisajtó valamelyikével, hogy minden bennünket érdeklő kérdést, alapos részletességgel tárgyaljon meg aíinak hasábjain. Nem képzelődés, de tiszta igazság, hogy ebben az országban a legfontosabb a lélek nevelés, meg szinte teljes egészében a tanító vállaira nehezedik, szükséges tehát, hogy a maga számára követeljen levegőt mindenhol, még a redakcíón keresztül is. Vagy pedig az egyesületek lássák el a kőnyomatosokat megfelelő tudósításokkal.
