Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 2. szám - Arany György: A magyar néptanító hivatása a területi integritás szolgálatában
35 Ha pedig mégis — amit nem tudok elhinni — akadna, hogy a napisajtó valamelyike kellő helyet nem akarna biztosítani számunkra, van reá módunk, megértetni velük magatartásuk helytelenségét. Az én falumban — és így lehet máshol is — a nép azt az újságot olvassa, amelyiket a tanító. Ezzel az egy mondattal megmondtam mindent. A tanítóság oly nagyszerű csatasorban állva, összetartva küzd az utóbbi esztendőkben, hogy remélhető a tanítókaszt reneszánsza Magyarországon. A további küzdelemben erőt, beláthatatlan erőt akkor nyerünk, ha a tanítóság gondolatvilága, célja, élete, akarata, sorsa helyet kap a szerkesztőségi szoba asztalánál. Páter Jenő A magyar néptanító hivatása a területi integritás szolgálatában. A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerületi Tanítóegyesület közgyűlésén elmondta Arany György. Annak az iskolának, amelynek én is növendéke voltam, az ál- dcttemlékű nagyenyedi ref. Bethlen-Collégiumnak falai között évszázadok óta, tán a Collégium alapításától mind a mai napig szent ha- gycmánként egy jelszó él a diákok ajakán, egy jelszó, melynek jelentősége egy és ugyanaz a véres kard szereplésével, Kossuth riadójával, egy jelszó, amit sokszor hallottam én végigzúgni a Collégium ódon boltozatai alatt, mikor álmaimból riasztott fel a félrevert ha- rang gyászos kongása és diáktársaimmal ijedten csoportosultunk a Collégium udvarán. Ezt a jelszót, ezt a gyászos harangkongást azóta egyre hallom zúgni a fülemben, mióta kong és zúg ezer éve az én szerencsétlen magyar hazám felett, amelyet több mint ezer éve fenyeget a pusztulás, a megsemmisülés veszedelme. És hallom ezt a gyászos harangkongást és hallom ezt a szomorú jelszót egyre zúgni, mely nem hagy nyugodni, mert elrabolta az álmaimat, de soha oly döbbenetes erővel, oly fájó iszonyattal nem markolt a lelkembe, mint 1918 őszén, mikor az első ellenséges katona átlépte Erdély szentelt bérceit, átlépte a magyar határt! Azóta úgy érzem,' hogy elsötétült a nap, valami megroppant; azóta megrendült az én nagy. rajongó hitem; azóta elfeledtem a kacagást, a jó kedvet; azóta nincsenek tiszta, derült és nyugodt álmaim, mert bár csalódtam sokat és csalódhatsz Te is, Testvér, mindenben és mindenkiben ezen a sáros földtekén, hatalmas orvos az idő, begyógyít minden fájó, sajgó sebet, amit emberi gyarlóság okoz, de ha hazát vesztesz, akkor úgy érzed, hogy elsötétült a nap, megrendült benned a hit, akkor elveszted az élet célját, szépségét, tartalmát, mert nincs reményed hozzá, hogy mégegyszer ragyogó, fényes és derült legyen
