Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 7-8. szám - Reichel Lajos: Nem jól van ez így!
194 adók biztosítva lesznek! Vele mit sem vethet szemére egyik társadalmi osztály a másiknak, mert, ha eddig 18.— P volt a búza q-ja, akkor ezentúl bizonyára a boletta árával kevesebb, tehát 15.— P lesz. De másként áll a dolog a mi egypengős beíratási díjunkkal! Itt már ha kisebb kiadásban is — több szemrehányásra lehetünk elkészülve ! Ha megtudja — mint ahogy biztosan megtudja — népünk, hogy azért fizeti ezt az összeget, hogy azon tanítói internátusok épüljenek, no meg különösen, hogy Pétermiskáék gyereke ingyen kaphasson tankönyvet, akkor már lesz annak a tanítónak mit hallgatnia! Lesz békétlenség és méltatlankodás elég! Majd ha Míhályeszterék Jancsijának nem jut ingyen tankönyv! Ki is tesz majd igazságot? „Kölcsön tankönyvtár!“ Inkább így mondanánk: kölcsön lom- tankönyvtár! Mert bizonyosak lehetünk abban, hogy egy-egy évi használat után minden tankönyvből csak papirrongy marad majd! Mert az biztos, hogy a magáéra a gyermek (is, de különösen sok szülő!) jobban vigyáz, mint a máséra. Lehetne ezt a témát tovább is folytatni, de minek?! Majd beigazolja a gyakorlat! Szóljunk inkább még más valamiről! Eddig az iskolai könyvtár gyarapítására szolgált az a kis, 50—50 fillérekből befolyt összeg. A tanítónak módjában állott a legszükségesebb vezérkönyveket beszerezni, Most ez is megszűnik?! Vagy az iskolafenntartó lesz a jövőben kötelezve ezeket beszerezni? Szegény iskolafenntartó! Sokra vagy te már kötelezve! Hadipótlék, tanítói nyugdíj járulék, íélárú vasúti igazolvány stb., stb. És te szegény tanítótestvér! Táthatod tovább is a szádat az orrod előtt elrepülő sültgalambok után! A kőmíveis- és ácssegéd a tulajdon szerszámával dolgozhat csak munkahelyén! Mintha csak lassan-lassan reánk is ez válna kötelezővé! Ahhoz, hogy a tanítóság állandó önképzéssel emelhesse közoktatásügyünk nívóját, itt is kellene már valamilyen alapos bolettát kieszelni, mert mai kántortanítói éhbérünkből nem vagyunk képesek az önképzés segédeszközeit, szerszámait, könyveit előteremteni. Vagy tán nem is fontos a tanítók önképzése? Elég-e pusztán a tanítói oklevél ahhoz, hogy valaki legürcöljön 40—45 esztendőt ezen a rózsás pályán? Úgy rémlik, mintha egy láthatatlan, erőszakos pénzügyi diktatúra súlya nehezedne erre a bolettás világra, mintha egy láthatatlan diktátor stentori hangon harsogná; fizess! Csak azt nem fontolja meg, hogy miből s mire! Reichel Lajos.
