Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 7-8. szám - Hook Gyula: Az Ágostai Hitvallás 400 éves évfordulójára
195 Az Ágostai Hitvallás 400 éves évfordulójára. Irta: Hook Gyula, nyíregyházi ev. tanító. Ez év június 25-én volt 400 éves évfordulója annak, hogy a németországi evangélikusok az Ágosta városában tartott birodalmi gyű-, lésen V. Károly német császár előtt felolvasták a protestáns fejedelmek és német városok által aláírt, 28 hitcikkből álló hitvallásukat. Ne hagyjuk elmúlni ezen évfordulót anélkül, hogy emlékezetünkbe ne ídéznők azokat a korszakalkotó eseményeket, melyek akkoriban Németországban történtek. Az egész művelt akkori Európa nagy eseménye volt ez, melyről minden kultúrembernek — tartozzék bármely felekezethez is — tájékoztatva kell lennie. Nekünk ágostai hitvallású evangélikusoknak pedig kötelességünk, hogy tanulmányozzuk az ágostai hitvallást. Mert 1530-ban új korszak kezdődött a lelkek életének történelmében. Egy új, szebb és igazabb hitélet határkövét jelentette ez a mozzanat, egy megtisztúltabb és emberhez méltóbb élet kezdetét. Napként világító szövétnek volt ez az ágostai hitvallás, melyet Luther Márton és Melanchton Fiilöp tartottak a világ szemei elé, hogy kinyilatkoztassák, milyennek kell az egyháznak lenniei, hogy Krisztust követve a régi tiszta apostoli keresztyén egyházhoz méltó maradjon. Az ágostai hitvallás aranylapjairól visszasugárzó fényözön elűzte végképp a sötétséget, mely a XV. század végéig tartotta hatalmában Európát, kristálytisztaságban nyilvánította ki a lutheri hitelveket, mely által visszavonulásra kényszerítette mindazokat, akik eddig ilyen írott hitvallás hiányában a hazugságok és rágalmak árját zúdították Lutherre és követőire. Nézzük sorjában a történelmi előzményeket! A középkor kér. egyházi életében a vallási tévelygések mindinkább elharapóztak. A régi puritán apostoli egyház, mind világiasabbá változott, előtérbe léptek a fényes szertartások, külsőségek, melyek háttérbe szorították a belső, igazi vallásos életet. A benső nemes tartalmat elnyomta a pazar díszek sokasága s a hivalkodó keret, melybe öltöztették. A régi gyülekezetek presbitereiből és véneiből lassanként hatalmas püspökök, érsekek és pátriárkák lettek, élén a pápával, aki Péter apostol utódjának, Krisztus helytartójának vallotta magát. Óriási földi javak birtokában, tekintélye uralkodókéval vetekedett. Viszont az eszményi s örök mennyei célok felé való törekvés elhomályosult. Az isteni gondviselés a XV. század eleijén egy férfiút adott a világnak, ki titáni munkával s hősi bátorsággal vetette latba összes szellemi s lelki erejét azért, hogy az eltévedt egyházat a régi helyes útra visszavezesse. Dr. Luther Márton volt ez, ki a tévelygések útvesztőjéből megmutatta a kifelé, a Krisztus és igazság felé vezető útat. Az egyszerű augusztínus szerzetesből a reformáció győzelmes vezére lett. Ott látjuk őt a kolostor rideg cellájában a Szentírás főié
