Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 7-8. szám - Reichel Lajos: Nem jól van ez így!
Nem jól van ez így! Népiskoláink bolettája. Élénken emlékszem még, hogy 53 krajcár tandíjat fizettem elemi iskolás koromban. Egy szép napon a tanítóm kiadta a parancsot: „Holnap hozzátok el az 53 krajcárt!“ Volt ostrom a szülői háznál! Versengtünk egymással, hogy melyikünk hoz az ötvenhárom krajcáron felül, Igen ritkán fordult elő, hogy valaki ki ne kerekítette volna azt a három krajcárt hatvanig, vagy egy forintig. Ja, az még boldogabb világ volt ám! Az akkori világ még nem volt bolettákkal agyonfoltozva! A nép könnyen, szívesen és kész örömmel fizette a kirótt tandíjat. Ma az ingyenes népoktatás korában sokkal jobban meg vannak adóztatva a szülők. íme az 1930, évi VII. t.-c.-et végrehajtó 872—4 1930, VIII. f. számú miniszteri rendelet! Az elemi iskolai beiratásí díj ezentúl 1.— P lesz. Milyen könnyű is azt elrendelni, de beszedni nehéz! (És ha ez még minden volna! Gondoljunk csak arra a sok gyűjtőívre s a velük járó sok szekatúrára, ami egy-egy tanév alatt iskoláinkhoz érkezik!) Az egy pengős beiratási díjak egyik fele a tanítói internátusok létesítésére, másik fele az iskoláknál létesítendő kölcsön tankönyvtárak céljaira fordítandók! Ragyogó szép eszmék! Látszik, hogy fenkölt gcndolkozású miniszterünk nemcsak bölcs, de nemes szívű is. Örülnünk kell, hogy most már van rá kilátás, hogy a sok közül néhány kartársunk válláról a szóbanforgó tanítói internátusok révén leesik egy nagy gond, gyermekei taníttatásának gondja. Sok elemi iskolás apja pedig mentesül majd a tankönyvbeszerzés gondjától. Csak egy a hiba! És ez általános, nagy hiba! Ha valami nagy és nemes ötlet, vagy eszme megszületik, annak keresztülviteléhez sohasem áll fix összeg rendelkezésre. Mindig úgy kell összekaparni a hozzávaló filléreket. Ezzel szemben az állami háztartás költségvetésében százezrek és milliók megdöbbentő célokra repülnek világgá, A legfontosabb kulturális és szociális feladatok megvalósításában legtöbbször csak a társadalom külön megadóztatásával lehet eredményeket látni, de az adófizetők súlyos pénzei leginkább reprezentativ célokat szolgálnak. A gabonaboletta nagy elégedetlenséget és aggodalmat szült, pedig ha jól megfontoljuk, az nem is olyan veszedelmes dolog! Semmi lényegesebb következménye annak nem látszik, minthogy az állami
