Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 6. szám - Payr Sándor: Wohlmuth János orgonista és karmester, Sopron jeles zeneművésze (1643-1724)
189 Wchlmuthot a fiával együtt. Barth nemcsak az apát hívta meg házába zenetanítónak azonnal, hanem ennek felnőtt fiát, a kitűnő liceumi diákot is házi nevelőnek fogadta fel és szokatlan bőkezűséggel díjazta, amiért Wohlmuth a naplójában többször is hálás szívvel mond köszönetét. A legszívélyesebb viszony fejlődött ki Barthék és Wohlmuthék között. A jeles pap, ha a balfi fürdőre rándult ki, mindig magával vitte az orgonistát is. Wohlmuth viszont a Barth-gyermekeket rakta szekerére, mikor ruszti szőlőjébe ment ki szüretelni. És Barthék, Prí- somannék révén jó barátságba jutott Wohlmuth a legtöbb régi vagyonos patricius családdal. A helyben lakó Wurmbrand és más grófi családoknak is bizalmi embere volt. A polgári családok is szerették, sűrűn hívták a keresztelőkre komának. Népszerűségben az apával a fiú is osztozkodott. Ez már 18—20 éves nagy diák, mikor hazájába visszatért. Csak két évig volt még a liceum növendéke és tanárai nem győztek róla elég sok szépet és jót mondani. Barth is úgy szerette, mintha saját fia lett volna. Nagyon hamar jött el a fájdalmas óra, midőn ifjabb Wohlmuth Jánosnak is fel kellett venni a vándorbotot és külföldi univerzitásra menni. Évenként megismétlődtek az ilyen siralmas jelenetek, állandó szokás volt a külföldre járás. Az édesanyák könnyeikkel áztatták az utravalónak sütött kalácsot. De szegény Wohlmuth fiúnak anyja sem volt. Édesapja kísérte el Bécsújhelyig, ott pedig a ruszti Kleinrath János ültette szekérre és vitte el Bécsig. Wohlmuth, az apa, pontosan beírta naplójába, hogy fiával, aki 1688. május 14-én Lipcsébe utazott az egyetemre, mennyi pénzt adott. A konventtől kapott 50 forintot, melyhez az apa 25 forintot adott s ez az összeget Wirth György soproni kereskedő váltóval egyenesen Lipcsébe utalta át. De vitt magával 19 aranyat is, melyből tizet az apa adott, 16 birodalmi tallért, útiköltségre 26 forintot és Bécsben Traun gróf adott neki 9 forintot. Távozása előtt ő is albumot készíttetett, miként annak idején az apja. Emlék- sorokat írt bele Sopronban gróf Weltz Ulrik Viktor, Prisomann Egyed Lajos, Prisomann András Richárd, Mausz Zakariás szenátor. A liceum rektora, Fridelius János, a legnagyobb elragadtatással emeli őt ki az összes tanulók sorából. ,,Pius modestus et eruditus, praeceptorum, suorum semper cbservantissimus“ — mondja róla és dicséretes törekvéseire Isten áldását kéri, Barth lelkész pedig a legjobb apa nem degenerált fiának jellemzi, aki a vérrel együtt a szép névnek (Wohlmuth = Bonae Mentis) örökségét is átvette. Több mint két évi együttlakásból (domestica conversatione) ismeri szorgalmát és erkölcseit, azért forró imádsággal ajánlja őt Németországban lakó barátainak. Két év múlva, 1690-ben, Alberti Bálint dr, lipcsei tanár Barthnak, mint jó barátjának, emléklapjára írta rá bizonyságul, hogy a fiatal Wohlmuth neki is legtudósabb és legszorgalmasabb tanítványa volt. Lipcsét elhagyva, még Kiel és Wittenberg egyetemén is tanult és csak 1692-ben tért vissza hazájába. Utólag a konvent még 50 tallért, majd 75 forintot küldött neki. Sowitsch Ábrahám kereskedő pedig 100 forintot ajándékozott a derék fiúnak, ami akkor nagy pénz volt.
