Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 2. szám - Koller István: Spranger Eduárd
38 nek: az elméleti, a gazdálkodó, az aestheíikai, a szociális, a hatalmi és vallásos ember típusa. Lássuk ezeket külön-külön. a) A megismerő embertípus, az elméleti ember. A megismerés mindig aesthetikai, vallási és gazdasági motívumokkal jár karöltve, A valóságban tiszta elméleti embertípus nincs. A megismerés tárgyakra irányul és egyetemes érvényű. A tiszta kutatást részrehajló érzés, indulat nem szabad, hogy zavarja. A tiszta elméleti típustól a gazdaságos viselkedés a legtávolabb áll, ezért az élet gyakorlati követelményeivel szemben gyámoltalan, hiányzik a rögtöni feltalálási képesség és az ilyen irányú érdeklődés. Az aesthetikai érdeklődést is kicsinylí, mert célja a minden szubjektivitástól ment rideg igazság megismerése. Csupán a meggyőződés azonossága köti őt másokhoz. Cselekvő akarata csak kritikára és polémiára hajlik. A vallási érték felé való haj lás érzelmi munka, azért nem tartozik a tiszta elméleti munkához. Az elméleti embertípus viszonya a vallási értékhez kétféle lehet: 1, vagy pozitivista, aki a vallást egyáltalán mellőzi, vagy 2. metafizikus, amidőn a vallási értéket is megismeréssel akarja megközelíteni. Mindegyik ellenzi a miszticizmust. b) A gazdálkodó embertípus (Der ökonomische Mensch], A gazdálkodó ember vagy teremt, vagy elhasznál. Melyik oldal lesz túlsúlyban, az a természetétől függ. Nála minden a hasznosság szempontja alá kerül és ezért takarékos. Az igazságot nem önmagáért keresi. Itt a technikai tudás csirája. Az aesthetikai érték nála luxussá válik. Egoista és csak a rendszeretet, takarékosság, megbízhatóság morális értékét becsüli. c) Az aesthetikai ember él az aesthetikai tárgyakban; megéli önmagát és a tárgyat együttesen. Megéli a formát. Rafael kezek nélkül is festői szemmel nézte volna a világot. Csak aesthetikusan felfogó lélekből teremhetnek műalkotások. Van a megélés egy fajtája, amidőn a fájdalom épp oly élvezetes, mint az öröm. Ez a fantáziával való megélés. Egy erotikus élmény elveszítené jelentőségét, ha pusztán fiziológiai, nemi vágy lenne. Az aesthetikai ember minden szellemi területet az aesthetikai érték szempontja alá helyezi. Számára a tudományos elmélet annyi, mint a művész számára a bonctan, tehát alárendelt jelentőségű. A tiszta elméleti ember előtt ilyen egyén: rajongó. A tiszta aesthetikai embernek sincs érzéke az ökonómiai rétek iránt. Szociális érzéke sincs. Leginkább pantheista; ellene van a túlvilágnak és a test lekicsinylésének. Bűntudat, az Istenért való kétségbeesett harc, lelki töprengés távol áll tőle. d) A társas embertípus. Ezen szellemi irány a szeretetben jut kifejezésre; a mindent átfogó szeretet vallásos is egyúttal, mert az értékhordozót tiszteli az idegen személyben. A tiszta tudomány keveset jelent a szociális embertípus számára. A gazdasági jelentőség sem bír előtte értékkel. Ez utóbbi ugyanis egoista szempont, míg a szociális típus: altruizmus. Szívesen nélkülöz másokért. Nőknél gyakran csak akkor fejlődik ki a gazdasági érzék, ha másokért, akiket szeretnek, kell dolgozniok, gondoskcdniok. A szeretet nem alkalmas politikai szervezkedésekre, mert nem követel sem azonos műveltséget, í
