Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 2. szám - Koller István: Spranger Eduárd
39 sem egyenjogúságot, sem egyforma birtokelcszlást mindenki számára. Jézus lelkiségének lényege épen azért teljesen politikamentes. Akik kutatók, nevelők, művészek, gazdák, politikusok voltak, nem tiszta szociális típusok, de más típusok egyúttal. A barát, az anya, a feleség szeretete egy egyén felé hajlik; a keresztyénv, a filantróp stb. az emberiséget szereti; egyik azt az igazság hirdetésével, a másik gazdasági segítséggel akarja boldogítani stb. e) A hatalmi ember. Az egész élet — a szűk családi keretben is hatalmi viszonyokkal van átfonva. A hatalmi jelenségek tágabb értelemben mind politikai jellegűeknek nevezhetők. A tiszta hatalmi ember előtt mindennek, a tudásnak is, csak akkor van értelme, ha a hatalomban elősegíti. A politikus olyanoknak kell. hogy tekintse az embereket, amilyenek a valóságban; a pedagógus ellenben azt kell, hogy bennük lássa, amikké válhatnak. Az igazságét is politikai céllá alacscnyithatjuk le, sőt a tiszta politikus természeteknél az igazság iránti érzék el is műihat. Már nem a meggyőzés, hanem a rábeszélés lesz a fő. Nem a tudomány, hanem a szónoklás való a tiszta politikai szellemi alkathoz. f) A vallás.os embertípus. A tudomány nem foghatja át a világ egészét. A lét megismerése nem vezet a világ értelmének felismerésére. Vallásos értelme valaminek semmi egyéb, mint vonatkozása a legmagasabb értékhez. E legmagasabb érték keresése jellemzi a vallásosságot. Nyugtalan míg azt meg nem találja és csak benne talál nyugalmat, boldogságot, üdvösséget. A vallásos ember nem. vonhatja ki magát teljesen a tudomány alól; ez űj vallásos élményekre adhat alkalmat, azonban a végső szó nem lehet a tudományé. Nem tudomány az már, amiről itt beszélhetünk, hanem hit, azaz bizalom azon értékekbe, amelyeket mint a legmagasabbaknak ismerünk fel. Előfordulhat az is, hegy valaki vallásosságból a fennálló vallásrendszereket tagadja, sőt Spranger szerint atheista is lehet. Vallástalan szerinte csak az, aki tagadja, hogy a világ egészének értelme is van. íme végigkísértük Spranger mély, szép elemzését a jelzett hat típusról. Nekünk csak az utóbbira van megjegyzésünk. Spranger a vallásos típushoz a filozófiai típust is számítja, mert azonosítja a vallást azzal, amit világnézetnek nevezünk. Legfeljebb csak annyiban hagyhatjuk helybe felfogását, ha úgy érti, hogy a filozófiai típust a tiszta elméletihez számítja. Amennyiben pedig egy világnézet a kedélyt is megkapja, lelkesít, akkor vallás, amint ez Giordano Brúnónál látszik. A mi felfogásunk kissé más. Filozófiai álláspontunkat Pauler, Riehl és Windelband, valamint Euken szabadelvű protestantizmusa határozza meg, amely szerint vallást az Istenfogalom nélkül el nem képzelhetünk és az Istenben való hitet a vallás lényegének tartjuk. Most pedig térjünk át Spranger ethikájára, amely az eddigi fejtegetéseken alapszik. Erkölcsnek nevezzük, midőn cselekvéseinket mi magunk a legmagasabb érték által határozzuk meg. Az igazi, objektív érték csak
