Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 2. szám - A nyolc osztályú népiskola ellenzői
33 A nyolc osztályú népiskola ellenzői. Mert vannak és pedig szép számmal. Mélységesen fájlaljuk, hogy épen olyan oldalról hirdetnek hadjáratot ezen kulturfölényt biztosító törekvés ellen, ahonnan megértést és támogatást vártunk. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük azonban a segítséget egyházunk részéről, mert bizonyára ennek felfogását tükrözi vissza az ,,Evangélikusok Lapja“, mely megdönthetetlen érvekkel és a vaslogika vértezetében száll síkra igazunk mellett. Hogy olvasóink is tudomást vegyenek az „Evangélikusok Lapja“ állásfoglalásáról, minden kommentár hozzá- füzése nélkül átvesszük és a következőkben közöljük a nagyérdekű cikket: A Falu-Szövetség választmánya után az Országos Jegyző-Egyesület elnökségének és bizottságainak értekezlete is állást foglalt a nyolc osztályú népiskolai oktatás ellen. A jegyzők egyesületének álláspontja a népművelődés kérdésében az, hogy elsőrendű teendő annak megállapítása, hogy a népoktatás állami feladat; csak ennek megállapítása után lehet foglalkozni a népoktatás emelésével. A jegyzői kar a mai időt nem tartja elérkezettnek a nyolc osztályú népiskola bevezetésére egyrészt a falu népének nyomorúságos helyzete miatt, másrészt pedig azért, mert a kultuszminisztérium javaslata a nyolc osztályúvá fejlesztendő népoktatásnak minden terhét újból a községekre akarja rárakni. A községek pedig tudvalevőleg még elsőrendű közigazgatási szükségleteiket sem tudják kielégíteni. Annyit vélnek csupán megvalósíthatónak, hogy az 1868. 38. tc.-nek a hat osztályú népiskolákra adott kereteit töltsék ki megfelelő népiskolai tartalommal. Sem az alapvető állásfoglalással, sem az indokolással nem tudok egyetérteni. Tudtommal a környező államokban már túlmentek a hat osztályú népiskola keretein. A magyar nép nem maradhat el iskolázottság tekintetében a szomszéd népek mögött. Ezt én olyan döntő érvnek tartom, hogy habár a nyolc osztályú népiskola ellen felhozott érveket alaposan vizsgálni és mérlegelni szükséges is, ámde ez csak abból a szempontból történhetik, hogy a nehézségeket milyen módon lehet kiküszöbölni. Maga a fejlesztés elkerülhetetlen. A jegyzői kar nehezményezi, hogy a javaslat „újból“ a községekre akarja rárakni a terheket. Megvallom, nem értem. A népoktatás terheit nagy általánosságban beszélve ma sem a községek viselik, hanem részben a gyülekezetek, részben az állam, S egyre fokozódó mértékben az állam. A népoktatás ügye állami feladatnak vaú elismerve. Hogy az állam jogot ád egyházaknak, községeknek, testületeknek, sőt magánosoknak iskolák felállítására, ez nem jelenti azt, hogy az állam nem tartja állami feladatnak a népoktatást. Elsősorban az egyházak tiltakoznának az ellen, hogy iskolák felállítására való joguktól őket az állam megfossza. Különben sem áll az oktatás- és nevelésügy érdekében a csak állami oktatás. A falusi nép nyomorúságos gazdasági helyzete nem csupán a falusi nép specialitása. Nem érv az, hogy a községek még elsőrendű
