Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 2. szám - Tolnay Pál: A tanyai tanító

34

közigazgatási szükségleteiket sem tudják ma kielégíteni. Tudom, hogy a jegyzőknek sok munkája van. De végzett munkájuk javarésze nem a községek közigazgatásából származik, hanem állami közigazgatási teendők végzéséből áll; viszont a jegyzőket a községek fizetik. Helyt nem álló érvelés tehát az, amely szerint ezeknek a közigazgatási szükségleteknek kielégítése és a községek háztartásának ezen a címen való terhelése a falusi nép szempontjából előbbrevaló lenne, mint a népoktatásból származó megterhelés.

Tény ellenben az, hogy a hat osztályú népiskolának különösen ötödik és hatodik osztálya túl van terhelve tananyaggal. Tény az is, hogy az ismétlőiskolai oktatási rendszer nem vált be, azzal eredményt elérni bajos. Amennyiben a jegyzői karnak az a kívánsága, hogy a hat osztályú népiskola adott kereteit töltsék ki a megfelelő népoktá^ tási tartalommal és az osztályoknak tananyagát szabják a falusi nép értelmi, gazdasági és társadalmi világához, a mostani tartalomnak és tananyagnak bírálata akarna lenni, erre vonatkozólag csupán az a me§íeéYzésem van, hogy a hat osztály keretei egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy általánosán szükséges közismereti anyagon túlmenő speciális igényt kielégítsenek, mert ez a közismereti anyag a kereteket teljesen kitölti. Amiről bármely szakember bizonyságot tehet.

Tudom, hogy a Falu-Szövetség ,és az Országos Jegyző-Egyesület állásfoglalásának súlya van. Épen ezért sajnálom, hogy erre az álláspontra helyezkedtek, szerintem a kérdésnek nem elég tágkörű és mesz- szelátó megítéléséből kifolyólag.

A tanyai tanító.

Amióta megkezdődött a legújabbkori honfoglalás a tanyavilágnak népiskolákkal való behálózásával, megsokasodott ama lelkes harcosoknak száma is, akiket tanyai tanító néven ismerünk. Ez a hadsereg nem öldöklő fegyverrel küzd nemzetünk jobb jövendőjéért, mégis része van neki minden szenvedésben, aminőt a lövészárokban figyelő frontharcosnak kell elviselnie. Bátor katonák ők, mert nem rettennek vissza a városi kultúrától távol eső, elhagyatott helyeken rájuk váró küzdelmes sorstól és a tudás fegyverével — talán nem egyszer ezer viszontagság között — megindítják a harcot a lelki sötétség ellen, hogy ne legyen senki e hazában, akinek meg ne csókolta volna homlokát nemzetünk géniusza és így lélekben megvilágosodva, mint öntudatos honpolgár élhessen egy szebb és emberibb életet.

Magasztos a cél, amire a tanyai tanító vállalkozott. Lemond a világ örömeiről, hogy másokat jobbakká és boldogabbá tehessen, Fárad virradattól napestig, oktatva a kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Még vasárnapja sincsen, mert ekkor van soron a leventék és felnőttek* oktatása. És vájjon a legtöbb esetben mi a jutalma az elősorolt javakért? Viseli megadással a töviskoszorút. A lelki életet élő ember ezt látva, így kiált fel ámulatában; „Hiszen ez valóságos após-