Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 1. szám - Huberehrn Gusztáv Adolf: Válasz Elefánty Sándor tanitó úr cikkére
10 Ha tehát az evang. korái dallamának harmonizálása nálam és másnál egyezik, az még nem jelenti azt, hogy egyszerű, szolgai módon való kiírásról van szó. Ha Elefánty tanító úr cikkét mondatokra és talán, szavakra bontom, akkor feltétlenül ki tudom mutatni, hogy a cikkét alkotó szavak már előbb máshol is megvoltak, amikor ő azokat még nem használta. Ez a helytelen módszer bennem azonban egy pillanatra sem keltené azt a téves gondolatot, hogy cikke nem eredeti. Ezzel azonban még nem kívánom magamról elhárítani a vádat, mert mindenki olyan módszert alkalmazhat birálata ítéletének megalkotásakor, amilyen jól esik. Hogy célt ér-e vele, vagy sem, az már más lapra tartozik. A hivatalos bírálat igen finom intuitív zenei érzékkel észrevette és meg is említette, hogy a könyv alapját a Kapi-féle korálkönyv alkotja, pedig ott is csak az az Előszó szerepelt, amely a nyomtatott példányban megvan. Úgy gondolom, hogy ezen hivatalos bírálat minden körülmények között rámutatna, ha még más forrásmunkát sejtene a felemlítetten kívül. Meg vagyok róla győződve, hogy a könyvet iskolai használatra nem engedélyezte volna, ha az egyöntetű és egységes voltának meg nem felelne. Merem állítani, hogy az egyetemes tanügyi bizottságban olyan zenei tudással bíró egyének vannak, akik hivatásuk magaslatán állva, felelősségük teljes tudatában bírálják el a hozzájuk érkező műveket. Meg vagyok róla győződve, ha a tanügyi bizottság elnökségének tudomása lenne nagyobb kvalitású zenei tudással bíró egyéniségről, mint amilyen ma a bizottságban van, e bizottság vezetősége tudná kötelességét. Reichel tanító úr cikkében világosan megmondja, hogy én könyvem címlapján csak mint a korálok összeállítója szerepelek és minden korái felett jobb oldalt megvan annak a neve, aki azt szerezte. Ha Elefánty tanító úr ezt nem tekinti érvnek, úgy nem lehet felette vitatkozni, mert tudtommal a zeneszerző nevét mindenkor jobb oldalt szekták feltüntetni. Csodálkozom, hogy Szabados Béla nevének kiírásával meg van elégedve, a többivel azonban nincs, pedig ezek is jogosan maguknak követelik a szerzői jogot. Hogy az előszóban nem terjeszkedtem ki részletesen a forrásmunkákra, onnan van, mert a könyv nem tudományos céloknak készült, hanem elsősorban középiskolai használatra szánt tankönyv. Ilyenben pedig nem igen szokás forrásművekre hivatkozni, sőt van olyan tankönyv is, amelyben előszó sincsen. Ami a könyv előszavában a harmonizálás egyszerűsítésére vonatkozik, azt bizony úgy csináltam, ahogyan ottan leírtam, A nehezebb szólamvezetést könnyebbre dolgoztam át s addig fúrtam-faragtam rajta, amíg jónak nem találtam. Tudom, hogy nehéz valakit arról meggyőzni, amit már elgondolt és helyesnek hisz s nekem sincs más módom arra, minthogy elküldöm Elefánty tanító úr címére a korálok eredeti fogalmazását és kidolgozását, ha azokat kívánja. Ha tekintetbe vesszük, hogy az, aki Bach egyik fugáját pusztán ujjrakással látja el, már odaírja Bach neve mellé a sajátját is, úgy
