Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 1. szám - Huberehrn Gusztáv Adolf: Válasz Elefánty Sándor tanitó úr cikkére

11 talán csak veit jogom az előszóba odatennem, hogy a harmóniákat egyszerűsítettem. Úgy gondolom, hogy Reichel tanító úr tisztában volt a szerzői jogról szóló törvénycikk idevonatkozó szakaszával; én sem aggódom miatta, mert itt nem lehet vele boldogulni. Ha pedig visszagondolok arra, hogy a könyv hivatalos birálaton is keresztülment, úgy meg va­gyok róla győződve, hogy a hivatalos birálat nem kompromittálta volna magát, ha clyan kifogásolni valót talált volna, amely a szerzői jogról szóló törvénycikkel ellenkeznék. Ami az inkriminált kvintpárhuzamokat illeti, úgy Reichel tanító úr cikke erre vonatkozólag teljesen jó felvilágosítást ad. Én igen jól ismerem a párhuzamos kvintek tilalmát és nem akarom itten vé­leményemet részletesen kifejteni, hanem csupán az idevonatkozó részre szorítkozom. Nálam nem tiszta kvintpárhuzam észlelhető, hanem szű­kített kvintre következik tiszta kvint. Ezt a menetet az összhangzat­tan elemi zeneszerkesztési szabályai megengedik s tudtommal a leg­szigorúbb tételben is alkalmazható. Hogy példára is hivatkozzam, így többek között említem Harmat Artúr főzeneígazgatót és zeneművészeti főiskolai tanárt, akinél nagyobb párhuzamos kvintvadászt aligha lesz alkalmam személyesen ismerni és ö is helyesnek tartja az egymásra következő szűkített és tiszta kvintmenetet. Minthogy én is tőle ta­nultam, úgy nyugodt lélekkel alkalmazom, mert tudom, hogy ezt a zeneművészeti főiskolán is így tanítják. Már súlyosabban esik latba Elefánty tanító úr azon megállapítása, amelyet a ,,Mennynek, földnek teremtője“ című korái kvintmenetéről mond. Ő semmiképen sem akarja elhinni Reichel tanító úrnak azt, hogy az általa inkriminált hely sajtóhiba. Erre vonatkozólag nyoma­tékosan megjegyzi, hogy a vásárolt példányában ez a hely nem volt kijavítva. Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban arra kell következtet­nem, hogy ő a „cisz g e g“ akkordban a bariton g hangját minden­áron meg akarja tartani és nem kívánja a-ra kijavítani. Ez a fel­fogás azonban olyan hibás akkordot eredményez, amely semmiképen sem állhat meg zeneelméleti szempontból. Nevezetesen, ha ezt az akkordot szűkített hármashangzatnak fogja fel, amely a dúr skála hetedik fokán épült, akkor ez az akkord nem alkalmazható ilyen ösz- szeállításban, hanem csak szexthangzat alakjában. Ha pedig szeptim- hangzatnak nézi, akkor benne kettőzött szeptima lenne alaphang nél­kül, ami zeneileg még rosszabb akkord lenne, mint az előbbi. így nem marad más hátra, mint a baritonban sajtóhiba folytán létrejött g han­got szükségképen a-ra javítani. Erre azt hiszem az összhangzattan szabályai értelmében nincs is más megoldás, úgyhogy a javítás a vá­sárolt példányban elnézés folytán elmaradt volna, nagyon kérem Elefánty tanító urat, szíveskedjék azt kijavítani, nehogy az akkord helytelen maradjon. Amit Elefánty tanító úr az Altdörfer-, Kapi-, Nagy-féle iskolák­ról mond, az lehet az ő egyéni magánvéleménye, de általános nézet­nek nem nevezhető. Igen helyes volt Reichel tanító úr errevonatkozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom