Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 11. szám - Hettlinger Gusztáv: Dramatizálás
310 Elnézem három éves kislányomat. Ő a mama most, babája pedig a kislánya, mosdatja, öltözteti, sétáltatja s közben folyton csacsog és beszél — a mama. Vagy ott vannak a ,,szótalan“ falusi gyermekek. Vasárnap délután csszesereglenek, lakodalmasdit játszanak, persze nem szótlanul! Mármost ki állíthatja azt, hogy a gyermek irányítás mellett is nem játszik szívesen és játékközben néma marad? Mindazt, amit a beszéd- és értelemgyakorlat anyagából játszattatunk, el kell dramatizáltatnunk gyermekeinkkel és akkor nem fogunk panaszkodni a beszédkészség hiányáról és kedves tárgy lesz a félreértett beszéd- és értelemgyakorlat. Nincs egyetlenegy olyan anyag, mely e tárgy körében dramatizálható ne volna. Egy-egy tanításban mindig akad olyan momentum, mely erre nagyszerűen alkalmas. Pl. tanítunk a légyről és a pókról. Begyakorlásul dramatizáljuk a kicsi, de nagy tanulságot rejtő mesét arról az üldözött hercegről, aki a légy és a pók haszontalanságát állította. Itt nem az a fontos, hogy épen csak dramatizáljunk, hanem az, hogy ennek segítségével emlékbe véssük, vagy alkalmazzuk a tanítás anyagát. Vagy pl. az egyes állato’k tárgyalásánál miért nem szólalhatnak meg emberi nyelven a tanítás anyagai? Hát a mesében? Apropos, a mesék is a beszéd- és értelemgyakorlat körébe tartoznak. Ezeknek dramatizálása nemcsak szükséges, hanem nagy lelki gyönyörűséget okoznak s mindamellett a lefolytatása végtelenül egyszerű. A földi ajz sem más, mint beszéd- és értelemgyakorlat. Hiszen a harmadik osztály anyaga az űj tanterv szerint ennek keretébe tar- tozi . A felsőbb osztályoknál meg az utaztató módszer nem más, mint dramatizálás. A különböző vidékeket más és más úton, más és más ajta közlekedési eszközzel közelítjük meg. Ha utazunk, kell kocsis, mozdonyvezető, kormányos, pilóta és kalauz, akiknek szerepét gyer- me eink örömmel vállalják. A számonkérés idején ők vezetik a ki- randuló, utazó közönséget, magyarázzák, mutogatják a várost és a vi ék nevezetességeit. Egy-egy történelmi helynél a történelmi ese- meny eljátszása, vagy egyes vidékeken a népszokás, foglalkozás drama ízá ása sem árt. (Ez egyúttal lehetővé teszi a tárgyaknak egymáshoz való kapcsolását is.) k °^uaSm(*ny tárgyal ás sem más, mint szöveggel alátámasztott es^e ~ as értelemgyakorlat. Ha sehol sem volna szükséges a dra- matizalas, az olvasmánytárgyalásnál nélkülözhetetlen. Egyszerűen is onyo o ik le az egész, mert a ,,szövegkönyv“ mindenkinek rendel- ezesere á 1. Amint hajdan hosszas és kínos magyarázattal tudtunk CS |^e™ekeinkkel megértetni, azt a dramatizálás, mint cselekvő szemleltetés, játszva végzi el. k ^ költeménytárgyalásnál pedig a begyakorlásnál is felhasznál- aJV ' 1 eIszegség, éneklő hanghordozás csak akkor múlik el, sza- Va 111 csak akkor tud a gyermek, ha szemei előtt életre kel a betű. , .i ^met gyermekkorom jut eszembe. Az elemi iskola ötödik osz- i .Ta &i Jar*am>_ is élénken és tisztán látom azokat az arcokat i ve em együtt játszották el ,,A fülemile“ című költeményt; többi
