Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 11. szám - Hettlinger Gusztáv: Dramatizálás
311 tanulótársaimra bizony nem igen emlékszem, mert majdnem minden évben más iskolába jártam. (Még most is látom magamat, amint Péter és Pálhoz kaján képpel így szóltam: ,,Nekem fütyül, nekem fütyül, elmehetnek!“ Elmentek, de nem az emlékezetemből, sőt egy-egy dra- matizáltatás folyamán ,,dramatizáló“ tanítómmal együtt fel-feltünnek lelkemben. Ugye, mondtam, nem új dolog a dramatizálás! A nyelvtannál is használhatjuk a cselekvő szemléltetést. Mennyi kínba és mennyi vesződségbe kerül pl. egy idézet megértése és helyes visszaadatása. A dramatizálás ezen is könnyen átsegít, mert az egyszerű mozdulatokkal kísért beszélgetéssel több eredményre jutunk, mint az órákig tartó tanítással és gyakorlással. Egy kartársam pl. az igekötőt is dramatizálással érteti meg gyermekeivel, A helyes fogalmazás tanítása csak dramatizálással lehetséges. Különösen olyan fogalmazás tanításánál tesz nagy szolgálatot, melyben beszéd fordul elő, de jó segítőtárs az események, folyamatok, tárgyak, vagy akár egy levél leírásánál is, pl. a tavaszról szóló fogal- mazváúynál nem elegendő egy magyarázattal kísért kép szemléltetése, vagy a természetben szemlélhető változásokra való utalás. Formát is kell adni neki. Nos, a közösen alkotott mondatokat egyenként egy- egy gyermek személyesítheti meg, akik csoportba állva a címet, bevezetést, tárgyalást és befejezést elevenítik meg. Az egyes mondatok az őket megszemélyesítő gyermekek ajkán egymásután megjelenve, egy kerek fogalmazványt alkotnak, de mégis olyant, mely a papirra- vetés pillanatában, amikor már minden gyermek önmaga képzeli magát az illető mondatnak, nem ugyanazokkal a szavakkal és valószínűleg nem teljesen abban a sorrendben lát napvilágot, mint ahogyan azt előbb összeállították. Hiszen sem a táblára felírt cím, sem a kötött kérdések nem zavarták munkájukat. Tehát minden fogalmazvány önálló munka lesz. (Lásd: Sarudy—Kapossy—Gergely: ,,A fogalmazás tanításának vezérkönyvét.“) A történelem tanításánál majdnem minden órán olyan történelmi jelenetek kivánják a megelevenítést, melyek nemcsak mély nyomokat hagynak kicsinyeink lelkében, hanem egyúttal szítják a hazaszeretet szent lángját. A rengeteg monda, csata (itt az iskola udvara vagy a tornaterem lehet a csatatér) és kimagasló történelmi esemény megelevenedő képe, a mai viszonyokra is alkalmazva, olyan tanulságokat adhat, melyekből nemcsak az aprók, de a nagyok is érthetnek. Nagyon szépek s gyermekeink gyönyörködnek is bennük, a történelmi faliképek sorozatában a csatajelenetek, de mennyivel hatásosabb, mennyivel maradandóbb kép lesz számukra a húsból és vérből való emberek által alakított kép! Pl, a koronázás dramatizálása, illetve a falikép megelevenítése nemcsak történelmet ad, de az alkotmánytan körébe is vezet. Tehát amikor a tudást erősítjük, egyúttal kapcsolatot hozunk létre a két tanárgy között. A természetrajz- és gazdaságtannál a dramatizálás nem juthat nagy szerephez, mert itt magát a tanítandó tárgyat a természetben szemléltetjük, illetve gyakorlatban hajtjuk végre. De itt is fordulhat elő dolog, amelyet nem áll módunkban máskép szemléltetnünk, mint
