Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 5. szám - Hamar Gyula: Az ág. hitv. ev. népiskolákban tanítandó egyházi énekek

149

tyeni Tudomannak Fundamentomirol es agairól való rövid Fanitas. Lőcse, 1635.“ (Végén: „Egynéhány szép Isteni Dicseretek, Mellyeket a Catechismusnak tanulásakor mondhatni".] Balassa Bálintnak (1551—1594), a 16. század legnagyobb magyar költőiének „Istenes Énekei" c. munkájában „Pecseli Király Imrének Ednehány s^zép Énekei" is találhatók; ezek között van: Dicsőült helyeken (Ékv 3.), Krisztus Urunknak áldott születésén (Ékv 135), Ne szállj perbe én- velem (Ékv 326), Kihez folyamodjam kívüled, Krisztusom (Ékv 330). Ezek az énekek a 17. század közepe óta mindkét hazai protestáns felekezetnél használatban vannak. A „Krisztus Urunknak" kezdetű ének szövegét az Ékv számára Sántha Károly sárszentlőrinci lelkész dolgozta át. Ez az ének az Új Zengedezőben még 8, az Ékvben már csak 7 versszakos.

A dallam, melynek szerzője ismeretlen, régi magyar dallam, mely kétségkívül sokkal idősebb, mint amilyennek az Altdörfer Ke- resztély-féle 1873. és 1897. évi evangélikus korálkönyvekben jelzett évszám mutatja. Ez az évszám (1778) nem is a dallam keletkezésének idejét jelzi, hanem azt, hogy a szóbanforgó dallam az 1778. évi debreceni énekeskönyvből („Isteni közönséges tiszteletére rendeltetett énekes könyv") került az Altdörfer-féle korálkönyvbe. Egyes kutatók szerint ez a dallam a 16. századból való; a Kkv régi magyar dallamnak jelzi. A dallam (eredetileg: a, a, h, a, a, g, g. a, g, f, e) dóriai hangnemű, 8 hanglépcsőre terjeszkedik s a szöveg eső ritmusához (daktiluszi, trocheusi, eső jónikusi verslábaihoz) képest leütéses.

3. E szomorú napot (Ékv. 198. Kkv 164). Nagypénteki ének. A Zengedező Mennyei Kar c. régi magyar evangélikus énekeskönyvben 125. szám alatt jelent meg „Magános Nótára", Az Ékv számára Zábrák Dénes soproni lelkész dolgozta át.

A dallam az 1798. évi Skultéti-féle tót korálkönyvből ismeretes, melyben „Smutny cas nynéjsi" címen a 110. számú koráiként jelent meg s a tót szöveg trocheusi lejtéséhez képest leütéses, ellenben a Kkv a magyar szöveghez képest jambusi lejtésűnek jelzi s ennek megfelelően felütéses koráinak dolgozta fel. Skultéti Ádám (1748— 1803) ág. h. ev. kántortanító volt Trencsénben, Ozoron s végül Sza- kolcán. Munkája: „Melodytura aneb Partytura to gest Knjha Blaso- Zpewu . . . Wytissténo w Érné (Brünn) 1798." A Skultéti-féle korál- könyv 508, legnagyobbrészt tót koráldallamot tartalmaz. A szóbanforgó dallam c-mollos és 8 hanglépcsőre terjeszkedik.

4. Jövel Szentlélek Úristen (Ékv. 236. Kkv 265). Legelterjedtebb pünkösdi énekünk. Konfirmációi éneknek is nagyon alkalmas. Eredetileg 11. századbeli latin antifona („Antiphona de spiritu sancto") volt, melyet a 14. század óta németül is énekeltek. Luther az eredetileg 1 strófás énekhez még 2 strófát írt, illetőleg az eddig használt német szöveget is javította. Ez a Luther-féle 3 versszakos szöveg először 1524-ben jelent meg az ú. n. erfurti énekeskönyvben [a) „Eyn Enchiridion oder Handbuchlein . . . Gedruckt zu Erffurd, yn der Permenter gassen zum Ferbefass"; b) Enchiridion Oder eyn Handbuch-