Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 3. szám - Illetményügyek
79 akaratú tévedés“ is. Ilyen hírre azután az idősebb, pláne nyugdíjba készülő kollégák nyakló nélkül sorolták és értékeltették a naturális jövedelmeiket. Felvétettek még olyan tételeket is, mint pl. stóla, offertorium, gazd. ism. iskola tanításért tiszteletdíj stb., pedig ezek miniszteri rendelet szerint nem is vehetők fel a jav. jkönyvbe. — Természetes, hogy ezen hivatalos és ,,hiteles“ jegyzőkönyvekben a miniszter úr nem kételkedett, sőt szívesen is vette, mert kisebb állami segélyt kellett kiutalnia. — Ezután jöttek a keserű csalódások! Érdekelt kollégáknak nyugdíjigényük nem a jav. jkönyv alapján állapíttatott meg és sok esetben még kisebb lett. S az ilyen felsrófolt javadalom hátrányait pedig az utódok örökölték, mert kevés jövedelem mellett is sok az értékegységük. Akik pedig próbáltak panaszkodni, azoknak ez volt a válasz: ,,Úgy! Be akarták csapni az államot, viseljék tehát a következményét.“ — Ha már eddig eljutottunk, próbáljunk nyomozni a bűnös után. Hátha még a magyar tanítóság részére is van igazság és nem fognak bűnhődni az ártatlanok! Mostoha anyagi viszonyok között — tisztességes nemzeti munkát végző — megőszült, érdekelt kollégáktól, hogy lehetne rossz néven venni, hogy felültek egy olyan nem hivatalos hírnek, amely szerint némileg gondtalanabbak lettek volna pihenő napjaik?! De a hiványtól vagy tényleges állapottól eltérő jav, jkönyvet hogy írhatta alá az iskolafenntartó képviselője? Ha a közigazgatási bizottság egyformán képviseli az állam és a felek érdekeit, akkor hogy hagyhatta jóvá az olyan jav. jkönyvet, amelyikben olyan tételek is szerepelnek, amelyek miniszteri rendelet szerint abba fel sem vehetők? A miniszter úr rendeletével ellenkező jav. jkönyvet miért fogadta el; még akkor is, ha az állami pénztár érdekét is szolgálja?! S ha már el is fogadta, akkor miért vágta el az utat, igazságtalarí- ságok és helytelenségek jóvátétele előtt, azzal a rendeletével, mely szerint új jav. jkönyv felvételét azon az alapon nem lehet kérni, hogy a legutóbbi jav. jkönyvbe olyan tételek kerültek bele, amelyek nem lettek volna felvehetők?! — Kedves Szerkesztő Úr! Hol van itt a bűnös, aki bűnhődjék? Ki a bűnös? — Nem tudom; de az tény, hogy az utód nem lehet bűnös! Tehát miért kell nekünk, az utódoknak, bűnhődnünk? Minket kell olyan érzékenyen büntetni, hogy gyermekeink szájából kivesznek egy-egy falat kenyeret akkor, amikor mások hibája folytán kisebb állami segélyt kapunk, mint amilyenre igényünk volna hivány szerint? Zöld asztal mellől nézve, a miniszter úr Ítélete és álláspontja helyes s talán jogos is jogérzékem szerint, mert az állami segélyt nem a tanító kapja, hanem az iskolafenntartó. A jav. jkönyvet ,,jó- akaratú tévedésből“ ő írta alá, tehát ő is bűnhődjék és a különbö- zetet fizesse ki tanítójának. — De nézzük meg, hogy milyen a helyzet valóságban? Látjuk Iharosberényben is. Az iskolafenntartó fizető egyházi tagok azt mondják: ,,Híványban vállalt kötelezettségünknek eleget teszünk, akkor mit akarnak még tőlünk?“ Mit tudnak ők a jav. jkönyvről, hogy mi az? De, ha tudomásuk is volna a hivány
