Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 3. szám - Illetményügyek
80 eme kiegészítő okmányáról, vájjon megbíztak-e ők — mint iskola- fenntartók — valakit, hogy a hiványnak nem megfelelő jav. jkönyvet nevükben írja alá!? S vájjon nincs-e nekik is igazuk? — S az egész keserves ügyünknek pedig csattanó vége az, hogy senki sem látja be tévedését s nincs, aki, vállalva bűnösségét, igyekezne az ügyet elsimítani, lehetőleg maga-magát igazolni és az érdekelt tanítót kárpótolni. Nincs, aki felvilágosítaná a fizető híveket, hogy nem a tanító az oka annak, hogy a kis lajbi zsebeikhez akarnak nyűlni; tehát ne legyenek halálos ellenségei saját hívei és a szülők annak a tanítójuknak, aki mer nyúlni olyan falat kenyere után, amely csak az irattárban van meg, mint javadalmi jegyzőkönyv. — Kinek használ az ilyen állapot? Az államnak, az egyháznak, vagy a hibás egyén lelkiismeretének, vagy talán a fizetésében megcsonkított tanítónak? Azt hiszem, hogy senkinek sem. Kedves Szerkesztő Úr! Hát hol van itt a hiba? Ki itt a bűnös? Kinek kell ilyen eseteknél bűnhődnie? Hát csakugyan nekünk, az utódoknak? Miért? Mi a bűnünk? Ha pedig nem vagyunk bűnösök, akkor meddig marad meg ez a sérelmes állapot, ami a legtöbb falusi kántortanítói állásoknál megvan? S azért iharosberényi kollégánk esete nem példátlan! S éppen azért meg vagyok róla győződve, hogy az ügyhöz még több kartárs is fog hozzászólni. De kell is, hogy szóljanak hozzá, mert néma gyereknek még az édesanyja sem érti meg a szavát. Már pedig, ha mostaha gyerekek is vagyunk, kell, hogy valaki megértse szavunkat, mert csak úgy lehet reményünk, hogy a „jóakaratú tévedésből“ aláírt javadalmi jegyzőkönyveket illetékes helyről kijavítják és az értékegységeinket helyesbítik a hiványnak megfelelően. Tiszteletem kifejezése mellett vagyok A c s a. Szeverényi Samu, kántortanító. Válasz Polster József és más érdekelt kartársaknak. — Ha valakinek gyermeke a korhatárt (a 24. évet) már elérte, de tanulmányait még be nem fejezte, akkor ilyen kivételes esetben a családi pótléknak további kiutalását kérheti a családfő. Az eljárás módja a következő: A főiskolai hallgatónak a dékántól igazolványt kell kérnie arról, hogy a főiskolának tényleg rendes hallgatója s hogy tanulmányait jeles sikerrel végzi; továbbá, hogy az értékhatárt (32 pengő) meghaladó állandó segélyt, vagy ösztöndíjat nem kap. A családfő a községtől szerez bizonyítványt, hogy gyermeke fenntartásáról még mindig ő gondoskodik. Lemásolja az 1912-ben 2472. P. M. számú körrendelethez mellékelt 3. számú jegyzékmintát. Ennek rovatait kitölti és hitelesítteti bejegyzéseit az iskolaszék elnöke által. Mindezekkel a. mellékletekkel felszerelve küldje be azután kérvényét, a m. kir. tanfelügyelőség útján, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Ebben az ügyben az összes iratok bélyegmentesek. (Szerk.)
