Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 9. szám - Tárca
26? Aki nem látta a Balatont s nem időzött partjain, — de sokan vannak pedig ilyen magyarok! — az nem ismerheti e megmagyarázhatatlan érzést. Valami különös varázserő láncol engemet ma is a Balatonhoz. Magam sem tudom magyarázatát adni e rejtelmes vonzódásnak; de tény, hogy mikor már ősz fejjel is hallok vagy olvasok a Balatonról, bizonyos természeti ihlet száll meg s kikivánkozik belőlem az elragadtatás. Kétségtelen, hogy aki egyszer a Balatont megismerte és ami ezzel egyet jelent: megszerette, az hűséges vonzalommal ragaszkodik hozzá. Érzéketlen az a szív, amely hevesebben nem dobog, amikor tulajdonosa végig hordozza rajta tekintetét. Az idei nyáron, Isten kegyelméből, újra láthattam szemtől-szembe ezt a varázslatos vizet. Mondjam-e, hogy gyermeki alázattal és meg- illetödéssel néztem szeme közé. Amikor elvetődöm peremére, mindannyiszor más-más pontját szoktam felkeresni Dunántúl eme szépséges gyöngyszemének. Az idén a parti telepek egy kedves, idyllikus helyét: Révfülöpöt választottam tartózkodásom helyéül, hol a ,,Balaton Gyöngye“ tanítói üdülőház barátságos fedele alatt élveztem a csendet és nyugalmat. Nem ismeretlen előttem e kedves tónusú tájék és miliő, mert évekkel ezelőtt már töltöttem itt néhány hetet. Most, hogy újból ide vetett a sors, gondolataim az itt töltött boldog és szép napokon kalandoznak. Vi sszavágycm most is és mindig is a mi kedves, bokros fák közé rejtőző ,,Gyöngyénk“ szőlőindáival körülfuttatott, gyönyörű terra- szára, ahol a mi ezerszemű házigazdánk, Kiszely János, körültekintő figyelmességéből oly faintomos ctthoniassággal éreztük magunkat kivétel nélkül. A jól eső érzést nem kis mértékben fokozta kosztadónk: Bakó Lajos konyhája és pincéje, amelyek még a finnyásabb ízlésűeket is teljesen kielégítették. ,,Költemény“ névre keresztelt nedűje pedig valóságos nektár, melynek hírét Dobó Sándor bátyánk, a református tanítótestvérek almádii vajdája, a híres hajdúfészekbe: Hajdú- böszörménybe is elvitte, A távolmaradt kartársak, mondhatom., sajnálhatják, hogy nem voltak vendégei az idillikusán szép Gyöngyének. Révfülöp jó néhány évtizeddel ezelőtt, a tőle félórányira fekvő Kővágóőrs szőlőhegye volt. Ma is vannak itt tőkével beültetett kisebb- nagyobb parcellák; de most mégis inkább nyaralótelep, megrakva ízléses, szép villákkal, amelyek legtöbbnyire fővárosi és más vidéki lakók birtokában vannak. Néhány évvel ezelőtt egy-két távolabb lakó magasállású embernek megtetszett e szép vidék. Ide jöttek nyaralni. Aztán ide édesgették jóbarátaikat, ismerőseiket, úgy, hogy rövid néhány év alatt pompás nyaralótelepet, élénk fürdőéletet teremtettek, Révfülöp fellendítése körül nagy propagandát fejtett ki Czigány Károly volt kővágóőrsi lakos és később Herceg Mihály dr. egyetemi tanár, aki elsőnek építtetett itt egy nagyobbszabású villát s utána mind többen és többen jöttek az építeni szándékozók. A vendégek és villatulajdonosok a köznép intelligens elemével, sőt a polgáremberek támogatásával, szépítőegyesületet alapítottak. A
