Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 9. szám - Kühn János: Vázlatos zenetörténet
245 Margit, Budapest; Krecsák József, Nyíregyháza; Benke Andor és neje, Cegléd; Nagy Lajos, Cegléd; Pais Dezső, Budapest; Kubacska Pál, Budapest; Neményi András, neje és fia, Budapest; Forgács Ernő, Vác; vitéz bajcsi Zsilinszky Endre, Békéscsaba; Kállay Imre, Keszthelyi Béla és neje, Szelnek; Váraly József, Cegléd; Mecséry Sándor dr. és neje, Budapest; Richter Albert, Teles Ilcnka, Budapest; ifj. Krug Lajos és Vlaszkovics József mérnökök, Sopron; Pintér Sán- dorné és leánya, Ajka; Mercs Sámuel és neje, Nagybörzsöny; Dömötör Gyula és neje, Csömör (Pest vm,); Takáts Béla, neje és négy leánya, Győr; Tóth Károlyné és Karcsi, Cegléd; Lányi Mária, Bearry Emil dr., Kemény Sándor, Budapest; Lányi Irén, Kiskőrös; Antal Lászlóné, Antal Kata, Székel Jáncsné, Szckol Mária, Antal László, Szokol János, Pálinkás Ferenc és Antal Ferenc, Cegléd. Vázlatos zenetörténet. A zenei gondolkodás és ízlés folytonosan hullámzik. Más volt •szép a középkorban, mint az újkorban. A zenetörténet — Molnár Géza dr. szerint — megtanít arra, mikép fejlődött az emberiség zenei ízlése a századok során. A naiv kor emberének is volt zenéje. Egész bizonyossággal 4000 évvel Kr. e., az egyiptomiaknál találunk zenét. Műveltségűkből ránk maradt emlékek közt ábrákat és primitiv hangszereket találunk. Valószínű azonban, hogy az ének megelőzte a hangszeres zenét. Legrégibb hangszer a dob, később keletkeztek a fúvók s még később a pengető- és vonóshangszerek. Ez utóbbi az arabok találmánya. Az ókor zenéje nem volt arányban a képzőművészetekkel, aminek fő oka abban rejlik, hogy a hangszerek megkonstruálása inkább a találmányok korára, tehát a középkor második felére és az újkorra tehető, míg a képzőművészetek anyaga készen állott, s eszközeik nem sokból állottak (véső, ecset). Az ókorban nem ismerték a harmóniát s ez volt a régi zenének legnagyobb fogyatékossága, A hármas hangzat alig ezer éves. A zenetörténet adatait a ránk maradt ábrákon és hangszereken kívül írott feljegyzésekből is meríti. A már említett egyiptomiaknál, zsidóknál és görögöknél a zenét nagyra becsülték s a tudományokkal egyenrangúnak tartották. Istentiszteletükből sohasem hiányzott. A rómaiak viszont katonákra és rabszolgákra bízták azt. Hangszereik a nebel, pozalterium, lira, lant, a hárfa, továbbá egyenes fúvók (puzónok). Fentemlített népek közül a görögök zenéje áll a legmagasabb fokon. Skálája a négyhangú tetrachord. Legszokottabb hangnemeik a dór, íryglyd és mixolyd skála, melyeket egy quarttal mélyebben is intonáltak, így keletkeztek a hypc-skálák. A görög hangsorok képlete elüt a mi diatonikus skálánk képletétől, amennyiben a félhangek mindeniknél másutt vannak. Az első skálát é-ből, a másodikat f-ből és így tovább intonálták. Egész rendszerük öt trachcrdból állott s csak ezt az egész rendszert tudták
