Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 4. szám - Tolnay Pál: A nyelvtantanítás és az új tanterv
118 Most pedig megpróbálom leírni az iskolalátogatásom alkalmával szerzett tapasztalataimat annak szemléltetésére, hogyan fest a tanterv a gyakorlatban. Örömmel állapíthatom meg, hogy kartársaim fényes eredményeket produkáltak. Zsonglőrködésről, szemfényvesztésről szó sem lehet, mert magam puhatoltam ki kérdésekkel valamennyi osztálynak a tudását s minden kérdésemre okos és határozott feleletet kaptam. A magyar nyelv oktatását illetőleg azonban nagy eltéréseket tapasztaltam kartársaim felfogása között. Megkísérlem két egyforma viszonyok és körülmények között működő osztatlan elemiiskola munkája között párhuzamot vonni és lehetőleg azon leszek, hogy az olvasó állapítsa meg, vájjon melyik iskola vezetője járt el helyesebben. Nevezzük az egyik iskolát X-nek, a másikat Y-nak. X iskola tanítója nem mutatta be a második osztály fogalmazási gyakorlatait, ennek dacára kénytelen vagyok elhinni, hogy ezen osztály is írt valamely tárgyról vagy egyszerű eseményről önállóan kéthetenként legalább három-négy összefüggő gondolatból álló fogalmazási gyakorlatot. Folyó évi február hó végéig a III. osztály készített hét feladatot, a IV. osztály öt, az V.—VI. osztály ugyancsak ötöt feladatot, de ezeknek is javarésze tollbamondás vagy grammatikai gyakorlat (jelzővel vagy tárggyal bővített mondat) volt. Ezt a múltban nevezték csak fogalmazásnak, ma már nem hívják annak. Közelebb járunk a valósághoz, ha az alsóbb osztálybeli tanulókkal leiratunk emlékezetből csendes foglalkozásképen egy-egy tételt azon tárgykörből, amellyel előzőleg a beszéd- és értelemgyakorlati órán foglalkoztunk. Az V.—VI. osztály fogalmazási témája a gazdagabb tárgyi ismereteknél fogva már sokkal változatosabb lehet. X iskola vezetője az értekezésemben megjelölt kettős irányelvet követő kartársak közül a konzervatív irány megszemélyesítője, de lelkes, buzgó tanító, azért távol áll tőlem, hogy munkásságát lekicsinyeljem. Y iskola tanítója már igazi fogalmazási gyakorlatokat mutatott fel, még pedig a II. osztályban nyolcat, a III.-ban tizenkettőt, a IV,- ben tizet, az V.—VI. osztályban nyolcat. A tételek megválasztása és kidolgozása sikerült. A szépírási gyakorlatoknál sincs meg az egyöntetűség. X iskola gyakorlatai: az I. osztályban kisbetűk, a II.-ban kisbetűk és szók, a III.-ban kisbetűk, szók és nagybetűk, a IV.-ben egyvonalú irkába írt nagybetűk és szók. Az V.—VI. osztály munkája a kísbetűkörben mozog, de határozott szépírásnak mondható. Az egyes osztályok dolgozatai között feltűnően mutatkozik a céltudatosan irányított fokozatos fejlődés. Y iskola szépírási gyakorlatai: I. oszt, kisbetűk és szók, nagybetűk, nagybetűvel kezdődő szók, II. oszt. kis- és nagybetűk, szók (tekintettel a mássalhangzók kettőzésére is), III, oszt, kisbetűk és nagybetűk, szók, mondatok, IV. oszt. kis- és nagybetűk, szók, mondatok. A IV., V., VI. oszt. szép, folyékony írásával tűnik ki. A gyakorlatok tárgya erkölcsi mondások, példabeszédek, költői művekből vett idézetek.
